Videó

Tranzkript

A Neptunusz 14 holdja igen furcsa.

A legtöbbjük csak egy kicsi, krumpli alakú jég vagy kő darab.

Néhányuk olyan messze van a Neptunusztól, hogy 29 évre van szükségük, hogy egyszer megkerüljék.

Majdnem mindegyikük a Neptunusz gravitációja által elkapott aszteroida.

A Neptunusz körül keringő anyagok 99.5%-a a Tritonban koncentrálódik.

Ez a 7. legnagyobb hold, és a tömege nagyobb,

mint a Naprendszer összes ismert – a Tritonnál kisebb – holdjának tömege együttvéve.

A felszíne körülbelül akkora mint Oroszország és Ausztrália együtt.

Emellett a Triton egyike annak a négy égitestnek a Naprendszerben, amikről tudjuk, hogy vulkanikusan aktívak.

A Triton a “rossz” irányba kering a Neptunusz körül, a Neptunusz forgásával ellentétesen,

ami a Naprendszerünkben egyedi egy akkora égitest esetében, mint a Triton.

Ebből arra következtethetünk, hogy a Triton nem volt mindig a Neptunusz holdja,

hanem egy törpebolygó volt, amit a Neptunusz bevonzott és pályára kényszerített

amikor a Naprendszer fiatal volt és még sokkal zavarosabb.

A legnépszerűbb elmélet szerint a Triton valamikor egy kettős rendszer része volt.

Amikor a Neptunusz kikerült a Naprendszer külső régiójába

a gravitációs mezője megzavarta a kettős rendszert, és a másik törpebolygót kilőtte az űrbe,

míg a Tritont pályára állította.

Ez jelentősen megzavarta a Neptunusz többi holdjának pályáját,

valószínűleg ellökte őket a Neptunusztól

vagy összeütköztek vagy a Neptunuszba zuhantak.

Ez megmagyarázná, hogy a Neptunusz holdjai között miért dominál ennyire a Triton.

De valamikor ennek is vége lesz.

A Neptunusz lelassítja a Tritont,

és végül

vagy bele fog zuhanni,

vagy a Neptunusz gravitációja egy, a Szaturnuszéhoz hasonló, gyűrűrendszerré fogja őrölni.

Szóval inkább ne a Tritonon vegyél ingatlant.

A magyar feliratot készítette: Cz P 2016, ellenőrizte: F K 2016