Videó

Tranzkript

Az ipari forradalom óta az emberek

1,5 billió tonna szén-dioxidot, vagy másnéven CO2-t

bocsátottak ki a föld légkörébe.

2019-ben még ezen felül

körülbelül 37 milliárdot bocsátottunk ki.

Ez 50%-al több mint 2000-ben,

és majdnem háromszor annyi mint 50 évvel ezelőtt.

És nem csak CO2-t,

hanem egyre nagyobb mennyiségben más üvegházhatású gázokat is kibocsátunk,

mint például a metánt és a dinitrogén-oxidot.

Az összes üvegházhatású gázainkat összeadva

51 milliárd tonna CO2-egyenértéket bocsátunk ki évente.

És az emisszók folyamatosan növekednek.

De nullára kellene lecsökkeniük.

Az utóbbi években a következmények

komolyabbá és láthatóbbá váltak.

Majdnem minden évben

valamilyen szörnyű rekord megdől.

Több hőhullám volt, a legnagyobb gleccserolvadás,

és az Északi sarkon a legkevesebb feljegyzett jégszint.

Az utolsó 22 évből 20 volt az addigi legmelegebb.

Az egyetlen mód a gyors klímaváltozás lelassítására

a kollektív emiszziónk gyors csökkentése.

Minden ország egyetért ezzel papíron,

azon viszont nem értenek eggyet, hogy ki a felelős,

vagy hogy kinek kell a legtöbbet tennie.

A fejlett országok a saját erőfeszítéseikre

hívják fel a figyelmet, és arra a tényre,

hogy a nagy fejlődő országok, kifejezetten Kína

jelenleg sokkal több szén-dioxidot bocsátanak ki.

Ezzel szemben a fejlődő országok azzal érvelnek,

hogy a nyugat emissziói életmód-emissziók,

amíg a fejlődő országoknak

ezek túlélési-emissziók.

Mások a fejlett országokat álszántnek hívják, akik meggazdagodtak a korlátlan szennyezésből,

és most azt várják el másoktól, hogy ne iparosodjanak

és, hogy szegények maradjanak.

Akkor ki a felelős a klímaváltozásért

és CO2 kibocsátásért?

És a múlttól eltekintve kinek kell a legtöbbet tennie ma?

Ebben a videóban kizárólag nemzetállamokról fogunk beszélni.

A fosszilis üzemanyag iparral egy másik videóban foglalkozunk majd.

Első kérdés a háromból:

Mely országok bocsátják ki a legtöbb széndioxidot ma?

2017-ben az emberek körülbelül

36 milliárd tonna CO2-t bocsátottak ki.

Több mint 50% Ázsiából jött.

Észak-Amerika és Európa a következőek 18%-kal és 17%-kal.

Míg Afrika Dél-Amerika és Óceánia összesen csak 8%-kal járult hozzá.

Kína messze a világ legnagyobb kibocsátója

10 milliárd tonna CO2-vel évente,

ami a globális kibocsátás 27%-a.

A következő az USA 15%-kal, és az Európai unió körülbelül 10%-kal

Együttesen ez több mint a fele a világ kibocsátásának.

Tehát nyilvánvaló, hogy e három ipari blokk intézkedése nélkül az emberiség

nem képes szén-dioxid semlegessé válni, és megelőzni a súlyos klimaváltozást.

Következő a listánkon India 7%-kal,

Oroszország 5%-kal, Japán 3%-kal,

és Irán, Szaud-Arábia, Dél-Kórea,

és Kanada mind kicsivel 2% alatt

Együtt az első hárommal a top tíz

a globális kibocsátások 75%-áért felelős.

De ha csak a mai helyzetet nézzük,

akkor nem a teljes képet kapjuk.

2. kérdés a háromból:

Mely országok bocsátottak ki a legtöbbet összesen?

Ha a történelmi kibocsátásokat nézzük,

akkor a szemlélet drasztikusan megváltozik.

Az Egyesült Államok és az Eu mindketten megelőzik Kínát.

Az Egyesült Államok a történelmi emissziók 25%-áért felelős,

400 millió tonna CO2 kibocsátásával, a nagy részét a 20. században.

A második helyen az Eu van, 22%-kal.

Kína a harmadik, valamivel kissebb mint 13%-kal.

Ez körülbelül fele az Egyesült Államok hozzájárulásának.

India hozzájárulása lezsugorodik 3%-ra, egyész Afrikával és Dél-Amerikával együtt.

Az egyesült királyság felelős az évi kibocsátás 1%-áért, de

a történelmi felelősség 5%-a az ővé.

Németország, ma az évi kibocsátás 2%-ával, összesen majdnem 6%-kal járult hozzá,

ami annyi mint egész Afrika és Dél-Amerika együtt.

Tehát azt a narratívát, hogy a gyors klímaváltozás

igazából a fejlődő országok felelőssége,

nehéz megvédeni ha a tények számítanak.

De ez még mindig nem a teljes történet.

Mert ha csak az országokra koncentrálunk, akkor összekeverünk 2 dolgot:

a népességszámokat és az összes emissziókat.

Ha egy országban több ember él, akkor a kibocsátása is nyilvánvalóan több lesz.

Máshogy látjuk a dolgokat, ha egyéneket nézünk,

mint te, kedves néző.

3. kérdés a háromból:

Mely országok bocsátják ki a legtöbb szén-dioxidot személyenként?

Az átlagos ember évente körülbelül 5 tonna CO2-ért felelős.

De az átlagok félrevezetőek lehetnek.

Az legnagyobb személyenkénti kibocsátással rendelkező országok

a világ legnagyobb olaj és gáz termelői.

2017-ben Katar-nak volt a legnagyobb kibocsátása,

49 tonnával személyenként.

A következő Trinidad és Tobago, Kuwait,

az Egyesült Arab Emírségek, Brunei, Bahrein, és Szaud-Arábia.

De ezek kivételek.

Ausztráliának van az egyik legnagyobb személyenkénti emissziója, 17 tonna évente

Ez majdnem triplája a globális átlagnak,

és kicsivel több mint az átlag az Egyesült Államokban és Kanadában, 16 tonnával

A németek kicsivel jobban állnak, közel 10 tonnával,

de ez akkor is kétszer annyi mint a globális átlag.

Kínának van a legtöbb kibocsátása,

de egyben a világ legnépesebb országa

1.4 milliárd emberrel, a föld népességének 18,5%-ával.

Személyenként átlag felett van, 7 tonnával.

Történelmileg a CO2 kibocsátás szorosan kapcsolódott a magas életszínvonalhoz.

A jólét az eggyik legjobb mutatója a szén-dioxid lábnyomunknak,

mert ahogy gazdagabbá válunk

hozzájutunk a villamos energiához, fűtéshez,

légkondícionáláshoz, világításhoz, modern főzéshez,

autókhoz vagy repülőkhöz, okostelefonokhoz, számítógépekhez,

és online kapcsolatokat tartunk fent a föld másik felén lévő emberekkel.

Kína kibocsátásainak óriási növekedése

egyben az eddigi legnagyobb csökkenést is jelentette súlyos szegénységben.

Ha elosztjuk a CO2 kibocsátásokat bevétel alapján,

akkor azt látjuk hogy a gazdaggabb félben lévő országok

a kibocsátások 86%-áért felelősek, míg az

szegényebb fél csak 14%-ért.

Az átlagos német 5-ször annyit bocsájt ki mint az átlagos indiai.

Csak 2.3 nap alatt az átlagos amerikai

annyit bocsájt ki mint az átlagos Nigériai egy év alatt.

Ezen felül a kemény valóság az,

hogy az országok melyek legkevesebbet járulnak hozzá a problémához,

egyben akzok is melyek a legtobbet veszíthetik a klímaváltozás miatt.

A fejlődő országokat fogja súlytani a legnehezebben.

A következmények lehetnek az élelmezés bizonytalansága,

konfliktusok nyersanyagok miatt, gyakoribb és súlyosabb környezeti katasztrófák,

és nagy méretű klíma-menekült mozgalamak.

4. kérdés a háromból:

Akkor kié a felelősség?

Ma a legtöbb gazdag ország kényelmes helyzetben van.

Gazdaggá váltak évszázadokon kersztüli fosszílis üzemanyagok égetésén, és ipari termelésen.

Nagy történelmi lábnyomuk van,

és a gazdagságuk azt jelenti hogy még mindig sokat bocsátanak ki személyenként.

De az országaik évi kibocsátása már eltörpül más országok mellet,

mert az óriás ami Kína végre utoléri őket,

és a többi óriás mint India is útón vannak.

Sok német, például azon tűnődik, ha Németország

az évi kibocsátás csak 8%-áért felelős,

akkor hogyan lehet egy jelentős szerepe

a kibocsátások csökkentésében.

A válasz egyszerű. Először:

A gazdagabb országoknak megvannak az erőforrásik,

a magasan képzett munkaerejük, és technológiáik, hogy

kifejleszthessenek olcsó és keveset szennyező megoldásokat, és terjeszthessék a világban.

Ha nem akarjuk, hogy a szegényebb országok is

annyira a fosszílis üzemanyagoktól függjenek mint mi,

akkor arra van szükségünk, hogy a keveset szennyező technológiák olcsók és elérhetőek legyenek.

És közelítünk ehhez. A megújuló energiák ára gyorsan csökken,

És változatos megoldások vannak a

horizonton több ipari szektorban is.

De sokkal gyorsabban kellene történnie.

Ha a nyugat gazdag országi úgy döntenek, hogy

komolyan megbírkóznak a klímaváltozással, akkor a világ követné őket,

mert nincs más választásuk.

Pont úgy, amikor az Európai Unió bevezetett

energia hatékonysági szabványokat technológiai eszközökön,

a világ többi része is felvette őket, mert

folytatni akarták a kereskedelmet a blokkal.

De ezek még nem mentenek fel másokat a felelősségeik alól.

Kína a legnagyobb CO2 kibocsátó ma,

és Kína felelőssége, hogy úgy növekedjen, hogy

lehetséges legyen időben áttérni egy szennyezésmentes világba.

Az, hogy mások felelőtlenül viselkedtek a múltban

szörnyű kifogás e hibák ismétlésére.

A klímaváltozás egy globális probléma, és egyedül

egy ország sem tudja megoldani.

Kitalálni, hogy ki a felelős, nehezebb mint elsőre látszik,

és bizonyos tekintetből egy hülye kérdés.

De egy olyan, mely évtizedek óta gyötri a nemzetközi politikát.

Igazából elég egszerű.

Mindenkinek segítenie kéne, amennyire csak tud,

de most senki sem segít eleget.

De elkezdhetjük

ma.

Ez a videó egy sorozat része a klímaváltozásról,

amit Breakthrough Energy támogat.

Ez egy Bill Gates által alapított koalíció, ami

tágítani akarja a befektetéseket megújuló energiába,

és támogatja a találmányokat amik a szénmentes világ felé vezetnek.

Külön köszönet Our World in Data csapatának,

akik besegítettek az adatokan és a kutatásban.