Videó

Tranzkript

Az emberek sokmindenre büszkék, a részecske gyorsítótól, a költészeten át, egészen a pokemonig.

Mindezt lehetővé tették valami miatt, melyet az emberek magasra értékelnek:

az intelligencia.

Az intelligenciára olyan tulajdonságként gondolunk mint a magasság, vagy az erő

de amikor megpróbáljuk definiálni, a dolgok homályossá válnak.

Dióhéjban, az intelligencia egy mechanizmus a problémák megoldására.

Különösen az életben maradás problémájára, amely magában foglalja a táplálék és a menedék keresést

küzdelmet a fajfenntartásért, vagy a menekülést a ragadozók elől.

Az intelligencia nem egy dolog;

magában foglalja a képesseget az ismeretek gyűjtésére, a tanulásra, kreativitásra, stratégiák alkotására, vagy a kritikus gondolkodásmód alkalmazására

Ez nagyon sokféle magatartásban nyílvánul meg.

A velünk született vagy ösztönös reakciótól kezdve a különböző szintű tanuláson át, a valamilyen fajta tudatosságig.

De nem minden tudós ért egyet azzal, hogy hol kezdőik, vagy mi számít még intelligenciának.

Hogy még bonyolultabb legyen,

az intelligencia szintén kapcsolódik a tudatossághoz, mivel az segíti a probléma megoldást.

De a tudatosságot egy másik vidóban tárjuk fel, ezért ma ezt kihagyjuk.

Rendben,

az intelligencia nem igazán egyértelmű, ezért inkább tekintsünk rá egy rugalmas “készségkészletként”:

mint egy szerszámosládára.

Egyszerű szerszámok.

A legegyszerűbb eszközök az intelligencia szerszámosládájában: a képesség az információszerzésre, annak megjegyzése, és azt használni a tanulásra.

Az információt a világról olyan érzékszervekkel gyűjtjük, mint a látás, hallás, szaglás, tapintás, vagy ízlelés,

és segít navigálni és megfelelően reagálni a külvilágra

De az élőlényeknek nyomon kell követniük a szervezetük állapotát is,

figyelemmel kísérni olyan dolgokat, mint az éhség és fáradtság.

Az információ a cselekvés alapja az összes élőlénynek,

enélkül, rugalmatlan vagy, és ki vagy szolgáltatva a környezetnek, és nem reagálsz megfelelően sem.

Az információ sokkal hatékonyabb, ha meg tudjuk tartani, így a második eszköz a memória.

A memória egy képesség, hogy elmentsünk, és visszahívjunk információkat,

így az élőlényeknek nem kell elölről kezdeni állandóan, amikor valami relevánsat érzékel.

Az emlékek lehetnek események, helyek, vagy olyan összefüggések mint a vadászat, vagy a földművelés.

Ezek közül van olyan, mint a repülés, amit gyakorolni kell mindaddig, amíg a mesterévé nem válunk.

Ez az amit tanulásnak hívunk, a gondolatok, vagy történések összeállításának a folyamata.

Alapvetően egy megismétlődő viselkedés, ami variálható és adaptálható.

Ez a három eszköz lehetővé teszi a butának látszódó élőlényeknek hogy meglepően intelligens dolgokat cselekedjenek.

A nyálkagomba, ami alapvetően egy hatalmas nyálkás sejt,

olyan viselkedést mutat mint egy állat, vagy egy egyszerű agy.

Ha belehelyezzük egy labirintusba, amelynek a végén étel van

A nyálkagomba felfedezi a környezetét, és nyálkával jelöli az utat

egyfajta, nyálkás memória a földön.

Miközben folytatja az felfedezést, kikerüli a már megjelölt utat, és így megtalálja az utat az ételhez.

Ahelyett, hogy vakon bentragad a végzetig, a nyálkagomba alkalmazkodik a viselkedésével, így időt és energiát spórol meg.

Ez a viselkedés vele született adottság, és a tudósok nem értenek egyet azzal, hogy ez intelligens,

habár ez biztosítja a nyálkagomba túlélését.

A méhek a példái az okos viselkedésnek.

A tudósok dongókat tanítottak meg arra, hogy a színes golyókat a lyukba tereljék, ami után cukorral jutalmazták őket.

Nem csak a méhek viselkedek ügyesen ebben a mutatványban, ami egyébként nem természetes tőlük,

de idővel egyre hatékonyabbak lettek.

Ha több golyó volt elérhető számukra, akkor a méhek a lyukhoz legközelebbi golyót választották

még ha más színe is volt, amivel tanították őket.

Még nagyobb kihívást jelentő problémákhoz, még rugalmasabbnak kell lennünk.

Szakértő eszközök.

Alapvető dolgokra építkezve, a fejlettebb állatok még komplexebb problémákat tudnak megoldani.

Meg tudják jegyezni az összefüggéseket a dolgok között, és a mechanikai trükköket.

Ezt hívjuk: “A ismeretek könyvtárának”.

Nézzük a mosómedvéket. A kedvenc ételük az emberi étel.

Az ilyen ételek megszerzése függ a “történelmi” és a gyakorlati képességeiktől,

amivel tolvaj mesterré válnak, ez teszi lehetővé hogy ablakokat nyissanak ki, és zárakat törjenek fel.

Egy tanulmányban, a mosómedvék egy örzött dobozba lettek téve, különböző zárakkal.

mint például:csavarok, reteszek, kilincsek, tolórudak.

Kevesebb mint 10 próbálkozásra volt szükségük, hogy kitalálják, hogy nyissák ki a dobozokat.

Még ha különböző zárakat raktak össze, fokozatos nehézségű kombinációkkal, ezeket is kinyitották a megfelelő sorrendben,

és különböző erősséggel.

Egy évvel később, a mosómedvék még emlékeztek arra, hogy hogyan nyissák ki a dobozokat,

és hol volt gyorsabb, amikor próbálták először megoldani a puzzle-t.

Az összefüggések, és képességek mögött a legimpresszívebb eszköz az eszköztárunkban a kreativitás,

egyfajta ragtapasz.

Akkor vagyunk kreatívak, ha valami újat és értékeset alkotunk, látszólag független dolgokból.

Az intelligencia szempontjából ez új és szokatlan kapcsolatok létrejöttét jelenti.

A bejövő információ párosítása az emlékekkel és a képességekkel, új megoldást jelenthet a problémákra.

Egy másik mosómedvékkel kapcsolatos tanulmányban, a kutatók megmutatták az állatoknak azt, hogy ha kavicsokat dobnak a tartályba,

amivel megtudnák emelni a vízszintet annyira, hogy a víz felszínén lévő vattacukrot elérjék.

Egy mosómedve egy jobb ötlettel állt elő: felborította a tartályt.

A kreativitíás másik formája egy új forrás alkalmazása:

Fizikai eszközök.

Mint a főemlősök, akik botokat használnak hogy kihalásszák a termeszeket a fákból, vagy néhány polip

akik kókuszdió héjból építenek maguknak páncélt, hogy elbújjanak a ragadozóktól.

Alapanyagok gyűjtése későbbi felhasználáshoz, a problémamegoldás fejlettebb dimenziójához vezet:

Tervezés.

A tervezés jelenti, hogy figyelembe vesszük a cél eléréséhez szükséges tevékenységeket, és azokat egy tervbe tesszük.

Amikor váratlan körülmények és új lehetőségek mutatkoznak,

mérlegelni kell ezzeket, függetlenül attól hogy megegyeznek-e a tervvel, vagy sem.

Egy példa ehhez az intelligens viselkedéshez, az ételek felhalmozása, és későbbi elfogyasztása.

Ez egy ösztönös viselkedés a mókusoknál.

Habár az ételek elrejtése ösztönösen jön,

szükségük van komolyabb gondolkodó képességekre ahhoz, hogy a legjobb döntést hozzák meg.

A mókusok minden egyes mogyorót megvizsgálnak, hogy megéri-e számukra az időt és energiát,

ahhoz mérten, hogy mennyi előnyük származna ebből.

A törött és zsírszegény mogyorókat rögtön megeszik

miközben azok a mogyorók, amiket fel kell törni, mennek a felhalmozott élelmekhez.

A mókusok színlelik hogy eltemetik a mogyorót, ha úgy érzik hogy figyelik őket.

Ezek az üres “raktárak” elterelik a rivális figyelmét az igazi “kincsről”.

Ez egy nagyon fejlett stratégia, mert tervet készítenek arra, hogy eltereljék mások figyelmét,

és figyelned kell arra, hogy vannak akik ugyanazt szeretnék amit te.

Minél összetettebb a probléma, annál több eszköz kombinálása szükséges a megoldáshoz

Tehát minél több eszköz van, annál rugalmasabb a lény hogy megoldja az kihivásokat, amiket az élet dob hozzá.

De még a komplex problémák esetén is számít minden egyes állat egyedi helyzete.

A mókusok mindenevők, akik hevesen védik a területüket.

Nekik, van értelme hogy emlékezzenek, hol az étel a különböző helyeken

és kijátszák az ellenfelüket hogy növeljék az esélyüket a túléléshez.

A birkáknak nincsenek ilyen kifinomult trükkjeik a tarsolyukban, de nincs is rá szükségük.

Legelőkön táplálkoznak, és csordákban élnek.

A számukra releváns készségek társadalmi jellegűek.

Ők megjegyzik a nyájat és emlékeznek az összes különböző birkára, még az emberekre is; egy teljesen más készség.

Fejleszteni és megőrizni egy összetett csoportját a mentális képességeknek, amit talán soha nem is használnának, erőforrás pazarlás lenne számukra.

Az emberek egy ellenkező úton indultak el, és kifejlesztettek különböző intelligencia képességeket.

Bár hasznos volt, véletlenül létrehoztunk még egy jellegzetességet:

A kultúrát.

Egyetlen ember nem képes építeni egy űr rakétát, vagy részecskegyorsítót.

De köszönhetően az összedolgozás képességének, és hogy megosztjuk a tudást generációkon keresztül,

le tudjuk küzdeni a kihívásokat, minden egyén képességén túl.

Ez tette lehetővé azt, hogy olyanná formáljuk a bolygót, mint ahogyan azt szeretnénk.

Ennek következtében létrehoztunk új problémákat a folyamatban: sudoku, adó formák, húrelmélet

Vagy akár a gyors klímaváltozás, és az antibiotikum rezisztencia.

Hogy megoldjuk ezeket, rövid távon kell gondoskodnunk a túlélésről, és gondolkodni a távoli jövőről.

Meg van az eszköztárunk, nekünk csak használnunk kell.

A tanulás eszközeiről beszélve, sok tanártól hallottuk hogy használják az infográphiás posztereinket az osztályban.

Így megkérdeztük, mi segítene nekik a legjobban, így egy oktatási kiadást csináltunk a tanároknak, tanulóknak és mindenki másnak.

Ezek némileg nagyobb poszterek, sok különböző dologról, amit az idő múlásával kibővítünk.

A periódus rendszertől az emberi testig.

Ezt betudjátok szerezni a boltunkban, amivel támogatni tudtok minket, ha szeretnétek.

És tudassátok velünk, melyik poszter témát szeretnétek a szobátokba, vagy az osztályotokba.

Ez a videó a második része volt az élet nagy kérdéseivel foglalkozó háromrészes videósorozatnak,

ez a videó a Templeton World jótékonysági alapítványnak köszönhetően jött létre.

A forrásokat, és a mellékletet megtaláljátok a videóleírásban.

(Halk outro zene)