Videó

Tranzkript

Az élet alapvetően különbözik az élettelen dolgoktól. Vagy mégsem?

Erwin Schrödinger fizikus a következőképp határozta meg az életet:

Az élő szervezetek igyekszenek elkerülni saját káoszba fulladásukat és egyensúlyi helyzetbe kerülésüket

Mit jelent ez?

Képzeld el, hogy a letöltés mappád az univerzum.

Rendezettnek indult, de idővel egyre inkább káoszba fordult.

Energia befektetésével rendet tudsz rakni.

Ezt csinálják az élőlények.

De mi az élet?

A Földön minden élőlény sejtekből áll.

Egy sejt alapvetően egy protein alapú robot, mely túl kicsi ahhoz, hogy bármit is érezzen vagy tapasztaljon.

Azokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket az életnek tulajdonítunk:

rendelkezik egy fallal, amely elválasztja a környezetétől, ezáltal rendet alkot;

szabályozza önmagát és fenntart egy állandó állapotot;

táplálkozik, hogy életben maradjon;

növekszik és fejlődik;

reagál a környezetére;

és képes a változásra;

és reprodukálja önmagát.

De a sejt alkotóelemei közül egy sincs életben.

Anyagok lépnek kémiai reakcióba más anyagokkal, reakciókat létrehozva,

amik további reakciókat indítanak el, melyek ismét további reakciókat indítanak el.

Minden másodpercben több millió kémiai reakció játszódik le egyetlen sejtben,

létrehozva egy komplex rendszert.

Egy sejt több ezer típusú proteint képes előállítani:

némelyik nagyon egyszerű, némelyik viszont összetett apró gépezet.

Képzeld el, ahogy egy 100 km/h-val haladó autót vezetsz, miközben állandóan újjáépíted minden egyes elemét

olyan alkatrészekből, melyeket az útról gyűjtesz össze.

Ezt csinálják a sejtek.

De a sejt egyetlen része sincs életben, minden élettelen anyag,

melyet az univerzum törvényei mozgatnak.

Tehát az élet ezen lejátszódó reakciók összessége?

Végül minden élő dolog meghal.

Az egész folyamat célja, hogy ezt meggátoljuk új élőlények létrehozásával;

és ez alatt a DNS-t értjük.

Az élet bizonyos szemszögből nem más, mint egy halom dolog, amik genetikai információt hordoznak.

Minden egyes élőlényre hatással van az evolúció,

és amelyik DNS a legjobb élőlényt fejleszti ki maga köré, az továbbra is a játékban marad.

Tehát a DNS lenne az élet?

Ha a DNS-t jobban megnézzük, tényleg egy egészen bonyolult molekula,

de magától még semmit nem tud tenni.

Ezen a ponton jönnek a képbe a vírusok és tesznek mindent még bonyolultabbá.

A vírusok alapvetően RNS vagy DNS láncok kis proteinköpenyben

és sejtekre van szükségük, hogy bármire is képesek legyenek.

Nem világos, hogy élőnek vagy halottnak számítanak,

mégis a Földön összesen 225 millió köbméter van belőlük.

És a jelek szerint nem igazán érdekli őket, hogy mit gondolunk róluk.

Vannak olyan vírusok is, amik halott sejteket támadnak meg és keltenek újra életre,

ezzel téve szert gazdaszervezetre, ami még jobban elmossa a határt.

Vagy vegyük a mitokondriumot.

Ők a komplexebb sejtek kis erőművei,

szabadon élő baktériumok voltak, mígnem nagyobb sejtekkel partnerekké váltak.

Nekik is megvan a saját DNS-ük és többszöröződni is tudnak, de

már nem élnek; halottak.

A saját életüket adták azért, hogy a DNS-ük továbböröklődhessen,

tehát az élő dolgok halottakká is képesek fejlődni, ha ez előnyös

a genetikai kódjuknak.

Tehát akkor az élet maga az információ, ami a saját létezését biztosítja?

És mi a helyzet a AI-val? A mesterséges intelligenciával.

A legáltalánosabb meghatározásainkat alapul véve nagyon közel állunk ahhoz,

hogy mestereséges életeket létrehozzunk számítógépeken belül.

Csupán idő kérdése, mikor jut el idáig a technológia.

És ez sem tudományos fantasztikum,

jelenleg is rengeteg okos ember dolgozik ezen.

[Már most határeset, hogy a számítógépes vírusok élnek-e.]

Hmm, rendben. Akkor végül is: mi az élet?

Dolgok, folyamatok, DNS, információ?

Hirtelen nagyon bonyolult lett a dolog.

Egy dolog viszont biztos:

arról a feltételezésről, hogy az élet alapvetően különbözik az élettelen dologoktól

csak azért mert valami nem fizikai is a része

vagy hogy más szabályok szerint működik, mint az élettelen dolgok

kiderült, hogy nem igaz.

Charles Darwin előtt a vonalat magunk és minden más élőlény között húztuk meg

volt valami varázslatos bennünk, amiért különlegesek voltunk.

Amint el kellett fogadnunk, hogy olyanok vagyunk, mint minden más élőlény - azaz az evolúció eredményei,

más vonalat húztunk meg.

De ahogy egyre többet tudunk meg arról, hogy mire is képesek a számítógépek és hogyan is működik az élet;

és ahogy egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy megalkossuk az első gépet, ami beleillik az életre alkotott definíciónkba,

úgy kerül a magunkról alkotott kép újra veszélybe.

Előbb vagy utóbb eljutunk ide.

És akkor felmerül még egy kérdés:

ha az univerzumban minden ugyanazokból az anyagokból áll

akkor vajon ez azt jelenti, hogy az univerzumban minden halott,

vagy azt, hogy az univerzumban minden élő?

Vagy hogy minden csak a komplexitás kérdése?

Azt jelentené, hogy soha nem halhatunk meg,

mert igazából sohasem éltünk?

Az élet és a halál kérdése lényegtelen, csak ezt még nem vettük volna észre?

Lehet, hogy sokkal szervesebb része vagyunk a körülöttünk lévő univerzumnak, mint addig gondoltuk?

Ne nézz ránk, mi sem tudjuk a választ.

Csak kérdéseket, amiken gondolkozhatsz.

Végtére is, az ilyen kérdéseken való gondolkodás az, amitől úgy érezzünk, élünk

és némi nyugalmat ad nekünk.

Feliratok az Amara.org közösségétől