Videó

Tranzkript

Az emberi korlátoktól való szabadulás vágya egyidős az emberiség történetével.

“Egy végtelen univerzumban élünk, csak a fizika szab korlátokat nekünk, a tudatunk mégis egy múlandó húsgép fogságában van.”

Az innováció és fejlődés robbanásszerű növekedésének hála

“most először lehetségesnek tűnik az elképzelés, hogy magunk mögött hagyjuk a testet és digitális utópiába töltsük fel magunkat.”

Mintha csak az evolúciós fejlődés következő lépéséről lenne szó.

Az elme feltöltése és a digitális halhatatlanság a Cyberpunk 2077 nevű videojáték egyik fő témája.

“Egy komor, disztópikus jövőben játszódik, ahol a technológia már jócskán meghaladja napjainkét, és ennek hatásait mutatja be.”

“Egy évvel ezelőtt a CD Projekt Red megkért minket, hogy csináljunk egy videót ezekről az ötletekről.”

Fedezzük fel ezt a témát közösen:

Lehetséges feltölteni az elménket egy számítógépbe?

Nos… Ez bonyolult.

Pontosan mit akarunk feltölteni?

Az elme egy nagyon nehezen definiálható szó.

Közmegállapodás szerint az öntudat és az intelligencia kollektív tulajdonsága, amely lehetővé teszi a képzeletet, a felismerést és az álmodást.

“A tudatfeltöltés az az elméleti elképzelés, hogy ennek a belső világnak egy másolatát”

feltöltjük egy számítógépbe, amely szimulálja az öntudatot.

“De már az alapötlet definiálása is nagyon gyorsan nagyon nehéz lesz.”

“A tudat feltöltésének lehetősége három feltételezésen alapul:”

Első feltételezés:

“A tudat az agy struktúrájában, elrendezésében és biokémiájában található.”

“Fizikalizmusnak nevezzük azt az elképzelést, hogy a tudat minden része megtalálható az agyban, és így a természettudományok terepén tudunk mozogni.”

Második feltételezés:

“Eljön az az idő, hogy elég jól meg fogjuk érteni az agy működését, és rendelkezni fogunk azzal a technikával, hogy digitális másolatot készítsünk a tudatról.”

Harmadik feltételezés:

A tudat egy szoftver segítségével tárolható. Vagyis az agy számításokká alakítható.

Nincs olyan fizikai tulajdonsága az agynak, beleértve az öntudatot, ami nem szimulálható pontosan, még akkor is, ha sok programozást igényel.

“Ezeket a feltételezéseket tudósok és filozófusok vetették fel és vitatkoznak róla szenvedélyesen azóta is.”

“Sok alapvető kérdés megválaszolatlan még, ezért nehéz indulatok kiváltása nélkül beszélni róla.”

Bármi legyen is az álláspontunk, minden tudatfeltöltéssel kapcsolatos téma az aggyal kezdődik.

Az agy dióhéjban

Az agy a legbonyolultabb ismert biológiai struktúra, és egy egész videót is erre lehetne szentelni, de most tekintsük át röviden.

Nagyjából 100 milliárd neuron kommunikál egy milliárd kapcsolaton keresztül,

amelyek másodpercenként ezerszer küldenek jeleket, ami egy billiárd eseményt jelent minden ébren töltött másodpercben.

Nem csak neuronokról beszélünk, hanem milliárdnyi támogató- és immunsejtről, melyek számtalan feladatot látnak el.

“Makroszkopikus szinten az agy különböző szerepkörök szerint osztható területekre, a lélegzéstől a szívritmuson át a mozgáskoordinációig és feltétlen reflexekig.”

“A legfejlettebb rész az agykéreg, amely az emlékeket tárolja, a tervezést, gondolkodást, képzelőerőt, a reményt és az álmodást szabályozza.”

Nem egészen tiszta, hogy agyunk melyik részén helyezkedik el az „én”.

Tudjuk, hogy a precuneus kéregnek van a legnagyobb hatása az öntudatunkra,

de azt is tudjuk, hogy több terület összedolgozhat, megoszthatja a feladatokat, amelyeket egyedül nem tudnak elvégezni.

Az agy építőkockái sem egészen egyszerűek.

A neuronok nem csak vezetékek, hanem megváltoztatják és feldolgozzák az információt.

“A szinapszisokon adódik át a jel az egyik neuronról a másikra, és itt több száz kémiai jel fogadására alkalmas, külső behatásnak kitett receptorok vannak.”

Van alapvető elképzelésünk a működésükről, és pontosan meg tudjuk jósolni a viselkedést kis léptékben,

de az agy sokkal több, mint az idegpályák jeleinek összessége.

“A hormonok, mint pl. a hangulatot szabályozó szerotonin, vagy a tanulást segítő hisztamin nagyon nagy szerepet játszanak.”

Az agyat más testrészek is befolyásolják, pl. a vegetatív idegrendszer és a bélbaktériumok.

“A már kezdetben is bonyolultnak tűnő rendszer még bonyolultabb lesz, minél többet tudunk meg róla.”

“Ezeknek a sejteknek, szöveteknek és kémia transzmittereknek a kusza elegyét számítógépbe vinni olyan modellt igényel, amit digitálisan szimulálni tudunk.”

Valamiféle letapogatást.

Sajnos a technológiáink, mint az fMRI, nem elég jók, hogy megpróbálkozzunk vele.

De van egy másik, ígéretesnek tűnő módszer:

“Az agy apró szeletekre vágása, és nagy felbontású elektronmikroszkóppal való feltérképezése a sejtek és kapcsolatok feltárásához.”

2019-ben tudósok sikeresen feltérképeztek egy köbmilliméternyi egéragyat, vagyis nagyjából egy homokszemnyit,

amelyben százezer neuron, milliárdnyi szinapszis és négy kilométernyi idegrost volt.

Ezt az agyszemcsét 25000 darabra vágták.

Öt elektronmikroszkóp öt hónapon át folyamatosan dolgozott, több mint 100 millió képet rögzítve.

Három hónapba került 3D-modellt készíteni a képekből.

A teljes adatállomány 2 millió GB tárhelyet foglal el.

Egy emberi agy beszkenneléséhez ugyanezt egy milliószor kellene elvégezni, ami nem könnyű feladat.

“Sőt, az agy szimulálásához még kisebb építőelemeket is fel kellene térképeznünk, ami magában foglalja a milliárdnyi fehérjét,”

vagy akár az egyes molekulákat, amelyek a sejtszinten tapasztalható viselkedésért felelnek.

Ezeknek az adatoknak a tárolására nincs elég tárkapacitás a földön.

Agyvíztől a tudatborig

“Bár ezek a problémák bosszantóak, az igazi kérdés az, hogy hogyan változtatjuk az agy statikus térképét aktív dologgá.”

Még ha a szinapszisokig lebontva be is szkenneltük az agyat,

törvényekre és szabályokra van szükségünk, amelyek animálják a vázat, élettel töltik meg a statikus struktúrát,

frissítik a kémiai kötések különböző szabályaival, a szimulációt animáló elektrodinamikával.

“Így lesz az agy dinamikus és aktív, ami egyik mikroszekundumtól a másikig létezik, és idővel fejlődik, gondolkodik, lát és cselekszik.”

Az igazság az, hogy nem tudjuk, hogy lehetséges-e elérni,

hogy a technológia igazi agyaknak adjon életet.

Az egész a probléma természetéből adódik:

Vajon az agy és a tudat csupán bonyolult, és sok munka kiismerni?

Vagy annyira bonyolult, hogy az megoldhatatlan?

“A legrosszabb esetben az öntudat több, mint az agy részeinek összessége, olyan módon, amit még nem értünk meg.”

Talán annyira bonyolult, hogy nem oldható meg jobb szkennerekkel.

A hozzávalók listája talán nem elég, hogy jó tortát készítsünk az öntudatból.

Jelenleg jó kiindulási pontunk van, kézzelfogható tudományos eredményekkel, és egy végcéllal,

de az igazi szimulációhoz vezető út nem egyértelmű, és sok innovációt, kutatást igényel.

Az emberek mindig borzalmasak voltak a haladás ütemének megjósolásában.

Legjobb esetben csak végezni kell a munkát és megtalálni a megfelelő megoldásokat.

Lehet, hogy nem lehet szimulálni minden egyes sejtet az utolsó atomig.

De lehet, hogy egyszerűsíthetőek az elemek egy valószínűsítő modellel,

amely le tudja utánozni az agy viselkedését, kezelhetőbb mennyiségű, egyszerű rendszerekkel.

Tehát nem tudjuk igazán, hogy valaha is megértjük-e az agyunkat és a tudatunkat eléggé ahhoz, hogy feltöltsük egy számítógépbe.

De a tudományos eredmények valósak és érdemes kutatni őket.

Legrosszabb esetben csak sokat megtudunk önmagunkról, és kifejlesztünk egy csomó új technológiát.

Ha sikerrel járunk, ez lehetővé teheti a tudat feltöltésének esélyét gyorsan fejlődő számítógépes technológiánk segítségével.

Az emberiség számára a következmények hatalmasak, hátborzongatóak és fantasztikusak.

A másolat

A sikeres agyfeltöltés lényegében halhatatlanság.

“Hacsak nem sérül meg vagy törlődik az információ, addig létezünk, amíg egy példány valahol tárolódik.”

“Persze, ha a szkennelés során a milliónyi lehetséges hiba egyike is előfordul, lehet, hogy az agyunk is sérül…”

Lehet, hogy örökös fájdalommal, paranoiával, végtelen pszichotikus rohamokkal kell együtt élni.

“Teljesen másféle ördögi kérdéseket vet fel, hogy ez a digitális elme valóban „mi” vagyunk-e,” de egyelőre tételezzük fel, hogy a digitális elménk érzésre a sajátunk.

Hogyan változtatná meg az életről alkotott képünket?

Biztonságban éreznénk magunkat, ha tudnánk, a halál nem feltétlenül a vég?

Vagy szuperóvatosak lennénk, hogy ne haljunk meg, amíg a tudatunkat fel nem töltjük?

Ha a szkennelési technológia elég fejlett lesz, a biológiai és digitális változatunk együtt tudna létezni.

“Kisegíthetnénk saját magunkat, hogy a biológiai élettartamunk élvezetesebb legyen, és a másolat jövőjét is biztosíthassuk.”

Bármi történik is, a tudatmásolatod teljesen új életet kezd, amint először kinyitja digitális szemét.

Egy működő test jó érzés, és már eléggé hozzászoktunk.

Az étel, a szeretet, fájdalom és kimerültség is a részünk, amivel együtt kell élnünk.

De végső soron csak neuronok kisülése az agyban.

Tehát mégha dönthetnénk is úgy, hogy szimulált testben szeretnénk élni, addig ez egy digitális tudatnak opcionális lesz.

Mi értelme beleszeretni valakibe, ha ezt gombnyomásra megkaphatjuk?

Ehelyett talán új, különleges élményeket fogunk keresni.

Sétálni akarunk a Nap felszínén!

Felgyorsíthatjuk az időt, hogy átugorjunk pár unalmas hónapot!

Átélhetjük a múlt egyik szimulációját.

“A nézőpontunk és prioritásaink megváltoznak, ha ilyen felszabadult életet élhetünk.”

“Minél tovább létezik a digitális tudat, annál valószínűbb, hogy jobban megérti önmagát és megváltoztathatja a összetevőit.”

Ez lehet olyan egyszerű dolog, mint egy kellemetlen emlék törlése.

“Megváltoztathatjuk a személyiségünk aspektusait, például a haragtartást,” a függőségeket, a lustaságot.

A biológiai korlátok nélkül a képességeink is javulhatnak a technológia fejlődésével,

“miközben a prioritásaink vagy céljaink egyre idegenebbek lesznek az eredeti agyunk számára.”

A digitális halhatatlanságra ráébredés fokozatos lesz. Belevághatunk olyan projektekbe, amelyekre egy emberöltő kevés volna.

A tudósok hihetetlen mennyiségű tudást halmozhatnak fel, és forradalmi felfedezéseket tehetnek.

“A kalandorok feltölthetik magukat kis űrhajókra, és útra kelhetnek,”

miközben akár évezredekre lekapcsolhatják magukat.

“Ugyanakkor nem valószínű, hogy minden digitális elme az emberiség javáért dolgozna, ahogy a hús-vér verziónkra sem igaz ez.”

“Egyesek hatalmat és befolyást akarnak szerezni, és egy örökkévalóság állhat a rendelkezésükre, hogy birodalmat építsenek.”

“Mások annyi erőforrást fognak felhalmozni saját maguknak, amennyit csak tudnak.”

“Minél tovább élnek, annál kevesebb szimpátiát fognak érezni az egyszerű hús-vér lények iránt.”

“Vagy képzeljünk el halhatatlan szektavezéreket, akik hazugságokat terjesztenek, vallásokat találnak ki, és évszázadokon át fejlesztgetik a dogmáikat.”

Vagy talán egyik sem valósul meg.

Talán a tudatunk nem halhatatlanságra termett, és a digitális elme merevvé és

“terméketlenné válik, majd egy hosszú élet végén visszavonul, miután megtapasztalt mindent, amit akart.”

Nehéz megjósolni, mennyi jóra vagy rosszra képes egy önfejlesztő elme évszázadok vagy évezredek során.

Bár a tudat feltöltése, és annak minden csodája és rémsége távol áll jelen technológiai lehetőségeinktől,

a mában kihasználhatjuk a szabadidőnket, és megtapasztalhatjuk ennek a jövőnek egy értelmezését

Night City utcáin a Cyberpunk 2077-ben.

A Cyberpunk 2077 a CD Projekt Red, a Witcher-sorozat alkotóinak új játéka,

és egyike az utóbbi évek legjobban várt játékainak.

Ebben egy sötét, disztópikus jövőbe látogathatunk el, ahol a hihetetlen technológia mindent és mindenkit megváltoztat.

Te is részese lehetsz ennek a káprázatos, hatalmas világnak, lebilincselő történetével együtt.

“Az a helyzet, hogy mi még nem játszottunk a játékkal, de mire ezt a videót nézitek, valószínűleg már sor került erre.”

“Ha a CD Projekt Red előző alkotásai sejtethetnek valamit, akkor ez is egy fantasztikus játék lesz,”

ezért is vállaltuk velük az együttműködést, és ültünk ezen a videón ilyen sokáig.

Ha kíváncsiak vagytok, próbáljátok ki ti is!