Videó

Tranzkript

Az általunk megfigyelhető univerzum hatalmas, és már több mint tizenhárom milliárd éve létezik.

Két billió galaxis, galaxisonként pedig 20 milliárd csillag

veszi körül az otthonunkként szolgáló galaxist.

A kutatók úgy gondolják, hogy csak a tejútrendszerben,

több mint 40 millió földhöz hasonló bolygó van

amelyek a lakható zónában helyezkednek el.

Ezeket a számokat látva nehéz elhinni, hogy egyedül vagyunk az univerzumban.

Ha tudnánk, hogy rajtunk kívül más, idegen fajok is léteznek, az biztosan teljesen megváltoztatná a magunkhoz való hozzáállásunkat.

Csupán a tudat, hogy nem vagyunk egyedül ebben a hatalmas univerzumban, arra késztetne, hogy kifelé tekintsünk,

és segítene túllépni lényegtelen veszekedéseinken.

De mielőtt elkezdhetnénk az új legjobb barátaink, vagy legnagyobb ellenségeink keresését,

Egy kérdést meg kell fejtenünk: Mit is keresünk tulajdonképpen?

[Kurzgesagt főcím]

Egy ilyen nagy és idős világegyetemben

fel kel tételezzük hogy a civilizációk egymástól milliónyi év távolságra születnek,

és különféle irányokba különböző sebességekkel fejlődnek.

Nem elég, hogy akár többszázezer fényév is lehet két civilizáció között,

az ősemberektől kezdve egészen szuperfejlett civilizációkig bármit találhatunk.

Tehát kell egy felfogásbeli keret, mely jobb gondolatokra serkenthet,

és képessé tesz, hogy jobban kutassunk utánuk.

Vannak-e egyetemes szabályok, amiket minden intelligens faj követ?

Jelenleg csupán egyetlen civilizációt tudunk megfigyelni,

csak magunkból kiindulva helytelen következtetésekre juthatunk.

De ez még mindig több a semminél.

Tudjuk, hogy az emberek pusztán az eszükkel és eszközkészítő kezükkel vágtak neki.

Tudjuk , hogy az emberek kíváncsiak, versengőek, kapzsik az erőforrások iránt és szeretnek terjeszkedni.

Minél több ilyen tulajdonsággal rendelkeztek az őseink,

annál sikeresebbek lettek a civilizációépítési játékban.

Eggyé válni a természettel szép dolog,

de nem vezet se öntözési rendszerekhez, se puskaporhoz vagy városokhoz.

Tehát észszerű feltételezni azt, hogy a bolygójukat meghódítani képes idegenek szintén rendelkeztek ezekkel a tulajdonságokkal.

És ha az idegenek a fizika ugyanazon törvényeit kell kövessék,

akkor máris van egy mérhető összehasonlítási alapunk: az energiafelhasználás.

Az emberi fejlődést nagyon pontosan le lehet mérni abból, hogy mennyi energiát nyertünk a környezetünkből,

és hogy tettük használhatóvá különféle dolgokra.

Izomerővel kezdtük, amíg megtanultuk uralni a tüzet.

Aztán gépeket készítettünk, melyek a víz és szél mozgási energiáját használták fel.

Ahogyan gépeink egyre jobbak lettek és anyagismeretünk kibővült,

elkezdtük felhasználni a földből kiásott halott növények koncentrált energiáját.

Ahogy energiafogyasztásunk exponenciálisan nőni kezdett, civilizációnk képességei ugyanolyan ütemben bővültek.

1800 és 2015 között a népesség száma meghétszereződött,

miközben az emberiség 25-ször több energiát fogyasztott.

Valószínű, hogy ez a folyamat ugyanúgy fog folytatódni a távoli jövőben is.

Ezen tényekre támaszkodva, Nyikolaj Kardasev tudós kidolgozott egy, a civilizációk kategorizálására használható módszert fejlesztett ki

barlanglakóktól galaxisokat uraló istenekig.

Ez a Kardasev skála: a civilizációk energiafelhasználásuk szerinti rangsorolásának módszere.

A skálát finomították és kiterjesztették az évtizedek alatt,

de általában véve a civilizációkat négy különböző kategóriára osztja:

Az 1. típusú civilizáció képes kihasználni a anyabolygóján fellelhető energiát.

A 2. típusú civilizáció képes kihasználni a saját csillaga és annak bolygórendszerének elérhető energiáját.

A 3. típusú civilizáció képes kihasználni a saját galaxisának elérhető energiáját.

A 4. típusú civilizáció képes több galaxis elérhető energiáját felhasználni.

Ezek a szintek nagyságrendekben különböznek egymástól.

Ez olyan, mintha összehasonlítanánk egy hangyabolyt egy nyüzsgő nagyvárossal.

A hangyák nézőpontjából mi olyan összetettek és hatalmasak vagyunk, hogy akár istenek is lehetnénk.

Hogy a skálát használhatóbbá tegyük, több alkategóriát kell bevezessünk:

A skála alsó szélén állnak a O. típusútól 1.típusúig terjedő civilizációk:

kezdve a vadászó-gyűjtögetőkkel és bezárólag olyasmivel, amit akár a következő néhány száz évben elérhetünk.

Az ilyen típusú civilizációk valószínűleg bőséggel fellelhetőek a Tejútrendszerben.

De egy olyan civilizáció, mely nem küld aktívan rádiójeleket az űrbe,

akár olyan közel is lehet, mint legközelebbi csillagszomszédunk, az Alfa Centauri rendszer,

és nem lenne módunk rájönni, hogy léteznek.

De még ha küldenének is rádiójeleket, mint ahogy mi tesszük, valószínűleg az sem segítene sokat.

Csillagközi léptékben az emberiség gyakorlatilag láthatatlan.

Jeleink egy impozáns 200 fényévet már lefedhetnek ugyan,

de ez csak egy apró töredékrésze a Tejútrendszernek.

És még ha éppen valaki odafigyelne is,

néhány fényév után jeleink zajjá torzulnak,

amit képtelenség értelmes lényektől jövő jelként értelmezni.

Manapság, az emberiség kb. O,75-ös szinten áll.

Megváltoztattuk a bolygónkat:

óriási szerkezeteket alkottunk, kibányásztunk és elhordtunk hegyeket,

kivágtunk esőerdőket és lecsapoltunk mocsarakat.

Folyókat és tavakat hoztunk létre

és megváltoztattuk a légkör összetételét és hőmérsékletét.

Ha a fejlődés folytatódik és nem tesszük a Földet lakhatatlanná,

egy igazi 1. típusú civilizációvá válunk néhány száz éven belül.

Bármely 1. típusúvá váló civilizáció arra hajlik, hogy kitekintsen,

mivel valószínűleg továbbra is kíváncsi, versengő, kapzsi és terjeszkedő marad.

A következő logikus lépés a 2. típus felé más bolygók és égitestek bányászata és megváltoztatása.

Ez űrállomások kiépítésével kezdődhet, ami egyben átváltás az anyabolygóhoz közeli infrastruktúrákra és iparágakra,

kiköltözéssel űrkolóniákra, és más bolygók terraformálásával zárulhat,

légkörük, forgásuk vagy helyzetük megváltoztatásának útján.

Ahogy egy civilizáció terjeszkedik és egyre több anyagot és teret használ fel,

energiafogyasztása arányosan nő,

végül egy ponton belefoghatnak egy alacsony szintű 2. típusú civilizáció elképzelhető legnagyobb projektjébe:

befogni csillaguk energiáját egy Dyson-rajt építve.

Amint ez a megastruktúra elkészül,

a bolygórendszerük kedvük szerinti átformálására gyakorlatilag kifogyhatatlan energia áll rendelkezésükre.

Ha még mindig kíváncsiak, versengőek, kapzsik és terjeszkedőek,

az anyarendszerük feletti teljes irányítással,

a csillaguk körüli kiépített infrastruktúrával és egy csillag energiakibocsátásával,

a fényévekre fekvő más csillagok válnak a következő határvidékké.

Egy 2. típusú civilizáció számára

a más csillagoktól való távolság úgy érződhet, mint a Föld és a Pluto közti távolság a mi számunkra:

gyakorlatilag elérhető,

de csakis hatalmas mennyiségű idő, zsenialitás és erőforrások befektetése árán.

Itt kezdődik a 3. típusú civilizációvá való átalakulásuk.

Ez a lépés olyannyira messze előttünk van,

hogy nehéz elképzelni, vajon hogy nézhetnek ki ezek a nehézségek,

és miféle megoldások létezhetnek rájuk.

Képesek lesznek-e áthidalni a hihetetlen távolságokat

és a többszázezer éves utazási időket?

Képesek lesznek-e egymástól fényévekre fekvő kolóniák kommunikálni egymással, és megtartani egy közös kultúrát és biológiát?

Vagy különálló 2. típusú civilizációkra hasadnak?

Esetleg akár különálló fajokra is?

Settenkedhenek-e halálos veszedelmek a csillagok között?

Szóval minél közelebb kerül egy faj a 3. típushoz,

annál nehezebbé válik elképzelni, vajon milyenek is lehetnek.

Lehet, hogy újfajta fizikai törvényeket fedeznek fel, vagy megismerik és irányításuk alá vonják a sötét anyagot és sötét energiát.

Még az is lehet, hogy a fénynél gyorsabban tudnak majd utazni.

Lehet, hogy képtelenek lennénk felfogni a motivációjukat, technológiájukat és tetteiket.

Az emberek a hangyák, akik megpróbálják megérteni a galaktikus nagyvárost.

Egy magas szintű 2. típusú civilizáció máris túl primitívnek gondolhatná az emberiséget, hogy egyáltalán beszéljen hozzánk.

Egy 3. típusú civilizáció kb. úgy gondolhat ránk, ahogy mi a hangyabolyon nyüzsgő baktériumokra.

Előfordulhat, hogy nem tekintenének minket intelligensnek, és nem tartanák a túlélésünket prioritásnak.

Csak imádkozni tudnánk, hogy kedves istenek legyenek.

De a skála nem feltétlenül ér véget még itt sem.

Egyes tudósok szerint létezhetnek 4. és 5. típusú civilizációk is,

akiknek a befolyása kiterjed egész galaxishalmazokra és szuperhalmazokra,

többezer galaxisból és több billió csillagból álló struktúrákra.

Végül elképzelhető egy omega típusú civilizáció,

amely az egész univerzumot, vagy akár más univerzumokat is képes irányítani.

Az is lehet, hogy omega típusú civilizációk teremtették a világegyetemünket,

számunkra felfoghatatlan okokból.

Lehet, hogy csak unatkoztak.

Bármilyen hibás is legyen ez a besorolási rendszer,

mint gondolatkísérletből máris érdekes dolgokat tudhatunk meg belőle.

Ha az elméleteink a csillagközi civilizációkat alapító fajokról többé-kevésbé helyesek,

elég biztosak lehetünk benne, hogy a Tejútrendszer közelében nincsenek 3. vagy magasabb típusú civilizációk.

A befolyásuk valószínűleg olyannyira kiterjedne mindenre,

és a technológiájuk annyival fejlettebb lenne a miénknél, hogy már rég észrevettük volna őket.

Szerte a galaxisban csillagrendszerek ezreiben látható lenne a tevékenységük.

Az építményeik és a birodalmuk különböző részei közti mozgásuk könnyen megfigyelhető lenne a számunkra.

Még ha létezett is volna egy 3. típusú civilizáció a múltban, amely rejtélyesen kipusztult,

látnunk kéne a birodalmuk egyes maradványait.

De amikor a tudósok kitekintettek, nem bukkantak kiaknázott csillagok maradványaira,

omladozó megastruktúrákra vagy hatalmas csillagközi háborúk nyomaira.

Szóval valószínű, hogy nincsenek és soha nem is voltak odakint.

Bizonyos értelemben ez nagyon szomorú, de nagyon megnyugtató is egyben.

Ránk és hozzánk hasonló másokra hagyja a galaxist.

Vagyis a legígéretesebb civilizációkat valószínűleg valahol az 1.5-es és 2.5-es típus között fogjuk találni.

Nem lennének túl fejlettek, hogy megértsük őket és a motivációikat.

Lehet, hogy nemrég készültek el az első megastruktúráikkal,

és már csillagok között hurcolásznak különféle dolgokat,

valamint hatalmas mennyiségű információt sugároznak az űrbe,

véletlenül vagy szándékosan.

Valószínűleg ők is kitekintenének a csillagokra, és mások után kutakodnának.

Persze az is lehet, hogy teljesen rosszul látjuk a dolgokat.

Lehet, hogy a 2. típus elérése nem jár együtt kifelé terjeszkedéssel,

és az emberiség még egyszerűen túl éretlen, hogy másként gondolja.

Egyelőre csak annyit tudunk igazán, hogy eddig nem láttunk senkit.

De hiszen, még csak most kezdtünk el keresni.

Amíg nem találunk barátságos szuperföldönkívüliekre, akiket megkérhetnénk, hogy magyarázzák el az univerzum törvényeit,

a legtöbbünknek be kell érnünk azzal, hogy magunk tanulunk.

Akár most mész vissza az iskolába, először elhagyva az otthonodat,

vagy éppen életed egy új szakaszába lépsz,

webshopunk feltöltve várja, hogy kielégítse minden igényedet a tanév kezdetével.

Jegyzetfüzetek és spirálfüzetek a munkád rendszerezésére,

matricák és bögrék díszítésre,

rengeteg poszter, hogy a koleszos vagy saját szobádat a tudás inspiráló oázisává változtasd.

Új pólóink is vannak, és most először, egy Kurzgesagt Földes pulóver is.

Minden terméket szeretettel a Kurzgesagt árumadárkái terveztek és készítettek.

A termékeink vásárlása a legkönnyebb módja, hogy támogass minket, hogy a videóink továbbra is mindenki számára ingyenesek maradjanak.

Köszönjük a figyelmet.

kacsahápogás