Videó

Tranzkript

Mi emberek nem vagyunk képesek megtapasztalni az univerzum valódi természetét.

Érzékeink és az agyunk csak a világ egy töredékét képes feldolgozni.

Ezért koncepciókat és eszközöket kell használnunk ahhoz, hogy megismerjük a valóság valódi természetét

A technológiai fejlődés nemcsak kiszélesítette az univerzumra vonatkozó ismereteinket, hanem nyugtalanító lehetőségek létére is felhívta a figyelmünket.

A jövőben lehetséges lehet egész univerzumok szimulálása.

De, ha ez egy lehetőség, hogyan tudhatjuk meg, hogy ez még nem történt meg?

Mi van, ha nem vagyunk alkotók, hanem alkotások?

Lehetséges, hogy nem vagyunk valóságosak, és ezt még csak nem is tudjuk?

Ha a jelenlegi fizikai ismereteink helyesek,

akkor lehetetlen szimulálni az egész világegyetemet a trilliónyi benne lévő dologgal.

De igazából nem is kell.

Mindössze annyi univerzumra van szükségünk, hogy becsapjuk a szimulációnk lakóit,

hogy azt gondolják, hogy valóságosak.

Kinek kellenek galaxisok milliárdjai?

Csak annyi térre van szükségünk, amennyit bejárhatnak a tesztalanyaink.

Jake: Az óriási univerzum lehetne egy vetület a síkon, nem lenne módjuk ellenőrizni.

Mi van a kis dolgokkal, mint a sejtek vagy a baktériumok?

Nincs igazán szükségünk rájuk.

Amit egy mikroszkópban látsz, azt azonnal létre lehetne hozni.

És ugyanez a helyzet az atomokkal. A széket, amelyen ülsz,

nem szükséges atomok kvadrillióival szimulálni.

Csak a legkülső rétege kell.

Lehet, hogy üres amíg úgy nem döntesz, hogy széttöröd.

Lehet úgy érzed, hogy a tested tele buborékos dolgokkal, de lehet, hogy üres, amíg ki nem nyitod.

A szimuláció minimális követelménye mindössze a virtuális embereink tudata.

Az alanyainknak csak azt kell gondolniuk, hogy a szimuláció valós.

Oké, akkor minket szimulálnak?

Hát, talán, de egy pár feltételnek teljesülnie kell.

Mivel nem vagyunk szakértők a témában, kérjük fogadd egy kis fenntartással azt, amit mondunk.

Nick Bonstrom eredeti szimulációs hipotézisének módosított verziója alapján

van öt feltételezésünk.

Ha igazak, akkor a kedves néző egy egy szimulációban él.

Első feltételezés:

lehetséges tudatot szimulálni.

Senki sem tudja, hogy mi az a tudat.

Az érv kedvéért tegyük fel, hogy létre lehet hozni tudatot egy agy szimulálásával.

Egy agy azonban meglehetősen komplex.

Jake: Ha egy műveletnek számolsz minden szinapszisok között történő interakciót,

akkor az agyad körülbelül tíz a tizenhetediken, azaz száz-millió-millárd darab műveletet végez, másodpercenként.

Bőkezűen feltételezzük, hogy tíz a huszadikon műveletet kell elvégezni,

hogy szimuláljunk egy másodpercnyi emberi tudatot.

De nem csak egy embert akarunk szimulálni…

az egész emberi történelmet szimulálni akarjuk egyszerre, hogy ide-oda ugrálhassunk.

Tegyük fel, hogy kétszázmilliárd embert akarunk szimulálni, ötven éves átlagéletkorral.

Egy évben harmincmillió másodperc van, szorozva ötven évvel,

szorozva kétszázmilliárd emberrelm

szorozva tíz a huszadikon művelettel.

Egy olyan számítógépre van szükségünk, amelyik képes másodpercenként millió-trillió-trillió-trillió műveletet elvégezni.

Több műveletet, mint amennyi csillag van a megfigyelhető világegyetemben.

Egy ilyen számítógép egyszerűn lehetetlen.

Vagy mégis lehetséges?

Második feltételezés:

A technológia fejlődése nem fog megállni egyhamar.

Ha feltételezzük, hogy a technológia hasonló ütemben fejlődik, mint eddig,

akkor talán lehet, hogy egyszer végtelen számítási teljesítménnyel rendelkező, galaxisokat átívelő civilizációk fognak létezni.

Olyan fejlett lények, hogy alig tudnánk megkülönböztetni őket az istenektől.

Egy millió-trillió-trillió-trillió műveletet elvégezni tudó számítógép komoly dolog,

azonban vannak elméletek olyan számítógépekről, amelyek képesek lennének rá.

“A Matrjoska Agy” egy milliárdnyi elemből felépített elméleti megastruktúra, mely egy csillag körül keringve hasznosítja annak energiáját.

Egy ekkora méretű számítógépnek elég számítási teljesítménye lenne több ezer, ha nem több millió emberiséget egyszerre.

Más technológiák, mint a csúcskategóriás jövőbeli kvantumszámítógépek drasztikusan csökkenthetik a méretet,

ezért akár egy város nagyságú, vagy akár annál kisebb méretű építményben is megvalósítható lehet.

De csak akkor, ha még mindig van valaki, aki megépíti a számítógépet.

Harmadik feltételezés:

a fejlett civilizációk nem pusztítják el magukat.

Ha létezik egy pont, melyet elérve minden civilizáció eltűnik, akkor itt a vita vége.

Az űrt vizslatva azt várná az ember, hogy tele van idegen civilizációk millióival,

azonban nem látunk senkit.

Ennek oka lehet: a Nagy Szűrők.

A Nagy Szűrők olyan akadályok, melyeken az életnek túl kell jutnia, például atomháború,

aszteroidák, klímaváltozás vagy egy fekete lyuk generátor.

Ha az élet természeténél fogva önpusztító, akkor nincsenek szimulációk.

Részletesen a Fermi Paradoxonos videónkban magyarázzuk ezt el.

Negyedik feltételezés:

a nagyon fejlett civilizációk szimulációkat akarnak futtatni.

Amikor embernél fejlettebb civilizációkról beszélünk, nem tudjuk, hogy mivel van dolgunk.

Azt gondolni, hogy tudjuk mit akarnak szinte isteni lények… meglehetősen arrogáns.

Képzeld el a legokosabb hangyát a Földön, ami egy vidámpark mellett él.

Kíváncsi, hogy mit csinálnak az emberek, ezért megpróbálod elmagyarázni.

Sajnos a hangya egyszerűen nem érti.

A hullámvasutaknak, sorbanállásnak, nyaralásnak és szórakozásnak semmi értelme egy hangya számára.

Ugyanez a helyzet velünk és egy emberfeletti lénnyel,

hozzájuk képest, mi csak hangyák vagyunk.

Szórakozás vagy a tudomány céljából szimulációk futtatása hihetetlenül hülye ötletek tűnhet számukra.

De, ha szimulációkat akarnak futtatni valamilyen okból és az első, második és harmadik feltételezés is igaz,

akkor annak az esélye, hogy egy szimulációban élsz, nem nulla.

Ötödik feltételezés:

ha sok szimuláció van, te is valószínűleg benne vagy az egyikben.

Ha vannak szimulált civilizációk, akkor valószínű, hogy sok van belőlük.

Elvégre azt feltételezzük, hogy az emberfeletti lényeknek gyakorlatilag korlátlan hozzáférésük van számítási teljesítményhez.

Szóval, ha szimulációkat futtatnak, akkor kényelmesen futtathatják szimulációk millióit vagy akár milliárdjait.

Ha milliárdnyi szimulált világegyetem létezik, akkor valószínűleg trilliónyi

szimulált öntudatos lény él bennük.

Ami azt jelentené, hogy az összes valaha létező öntudatos lény túlnyomó többsége szimulált.

Így minden hús-vér lényre egy milliárd szimulált jut.

Jake: Mivel nem tudhatjuk, hogy szimulálva vagyunk-e vagy sem,

ebben az esetben, az esélye, hogy te egy vagy a kilencszázkilencvenkilencmillió-

kilencszázkilencvenkilencezer-kilencszázkilencvenkilenc szimuláltból meglehetősen magas.

Szóval, amit valóságnak tartasz, lehet egyáltalán nem valóságos.

Jóllehet, hogy

szimulálva vagy.

Ez mind egy csomó feltételezésen alapul, amelyeket nem tudunk jelenleg tesztelni.

Ezért sok tudós nem ért egyet ezzel az egész gondolatkísérlettel.

Szóval ne gyújtsd fel a házad programhibák után kutatva.

Attól, hogy szimulálva vagy, nem sok minden változik.

Lehet, hogy egy végtelen ürességen átszáguldó bolygón vagy,

vagy egy szimulációban egy számítógépen.

Ettől a létezésed nem lesz félelmetesebb vagy bizarrabb.

Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk az életünket jól élni és élvezni minden pillanatát.

És persze, hogy reménykedünk, hogyha valóban egy szimulációban vagyunk,

akkor senki sem botlik meg a tápkábelben.

Ó ne, azt hiszem kihúztam a szimulációt.

De mi van, ha ez nem számít? Mi van, ha mi is egy szimulációban vagyunk most is? Mi van, ha szimulálva vagy?

Jake a Vsauce 3-on éppen ezt vizsgálja meg.

Kattints ide, hogy megnézd a videóját és feliratkozz a csatornájára.

Miért vagy még mindig itt? Gyerünk, nézd meg a videót a Vsauce 3 csatornán és iratkozz fel.

Ígérjük, tényleg megéri megnézni!