Videó

Tranzkript

Egy hangya igazán buta.

Nincs valami nagy agya, akarata, vagy tervei,

és mégis, sok hangya együtt sokkal okosabb.

Egy kolónia képes komplex építményeket létrehozni.

Egyes kolóniák gomba farmokat tartanak, más hangyák haszonállatokat. Tudnak háborúzni és védekezni is.

De ez hogyan lehetséges?

Hogyan képes egy csomó buta dolog okos dolgokat csinálni együtt?

Ezt a jelenséget megjelenésnek nevezik,

és ez az egyik legelbűvölőbb és legrejtélyesebb jellemzője az univerzumunknak.

Dióhéjban, leírja, hogy kicsi dolgok hogyan alkotnak nagyobb dolgokat, amelyeknek más tulajdonságaik vannak, mint a részeiknek.

A megjelenés az egyszerűségből eredő bonyolultság, és mindenhol ott van.

[bevezető]

A víznek az őt alkotó molekuláktól mérhetetlenül különböző tulajdonságai vannak, mint pl. a nedvesség.

Vegyünk egy nedves szövetet, ha eléggé ráközelítesz, nincs sehol se nedvesség.

Csak molekulákat látsz, amik a kabát atomjai közötti térben vannak.

A nedvesség egy megjelenő tulajdonsága a víznek.

Valami új, amit csak a vízmolukulák közötti rengeteg interakció hoz létre.

És ez nagyjából ennyi. Sok dolog interakcióban lép egymással bizonyos szabályok keretei közt, s valami önmagukon túlmutatót hoznak létre.

Mint kiderül, a több az más.

Ez a más tulajdonság önmagában egy új dolog és ez az új dolog másik új dolgokkal összepárosítva megismételheti a folyamatot.

Úgy tudod elképzelni, mint egymásra pakolt rétegek, ahol minden réteg bonyolultabb részekből áll.

Az atomok molekulákat alkotnak.

A molekulák fehérjéket alkotnak.

A fehérjék sejteket építenek fel.

A sejtek szerveket építenek fel.

A szervek egyéneket alkotnak.

Az egyének pedig társadalmakat alkotnak.

De hogyan lehet valami több, mint a részei?

Hogyan hozzák létre a hangyák ezt az egyfajta entitást, a kolóniát? A válasz, egy szabályrendszert követve, ami rendet hoz létre a káoszból.

Példának nézzük hogyan kerülnek a munkák kiosztásra egy hangyakolóniában.

Tegyük fel hogy a kolóniának 25%-a munkás, 25%-a gondozó,

25%-a katona és 25%-a gyűjtögető

A hangyák különböző kemikáliákkal adják mások tudtára a munkájukat.

Például, egy dolgozó hangya olyan anyagot bocsájt ki folyamatosan, ami azt mondja, hogy “én egy munkás vagyok”.

Amikor hangyák találkoznak egymással, megszagolják a másikat, hogy információhoz jussanak; közben elmondva, hogy ők épp mit csinálnak.

Mindkettő számon tartja, hogy kivel találkoztak.

Most képzeld el azt hogy, egy hangyász megöli gyűjtögetők nagy részét. Ha nem lesz bepótolva a hiány, a kolónia éhen hal.

Sok munkás hangyának munkát kell cserélnie, de hogy mondod ezt el több ezer hangyának?

Egyszerű. Sehogy.

A munkás hangyák ugyanúgy találkozni fognak másik hangyákkal, és meg is szagolják őket, azonban szinte egy gyűjtögetővel sem fognak összefutni.

Ha nagyon kevés gyűjtögetőt számlál, akkor egy kritikus pont után munkát vált.

A munkásból gyűjtögető lesz. A többi hangya ugyanígy cselekszik, amíg nem lesz elég gyűjtögető.

Minden visszatér a régi kerékvágásba.

Egy hangya tettei és interakciói véletlenszerűek. Nem lehet megtervezni, hogy melyik hangya melyik másikkal fog találkozni.

De ez az egyszerű szabályrendszer oly elegáns, hogy a kolónia sok tevékenysége annak következményeként jelenik meg.

Még alapvetőbb szinten, bonyolult molekulák milliónyi lépnek interakcióba, és így egy robusztus és elképesztő dolgot tudnak fenntartani.

Megjelenik egy lény, amelynek tulajdonságai nagyban különböznek a halott részeinek tulajdonságaitól.

Az élet legkisebb egysége: a sejt.

Még mindig nem tudjuk egyértelműen meghatározni, hogy mik is az elő dolgok. Annyit tudunk, hogy halott dolgokból jelennek meg.

A sejtek összeállnak és együttműködnek. Specializálódnak és reagálnak egymásra,

és idővel figyelemre méltó képességekkel rendelkező komplex organizmusokká fejlődünk.

A kezeid, a lábaid és a szíved elképzelhetetlenül komplex és bonyolult rendszerek, amik sok kis buta dologból állnak össze.

és mégis lélegzünk, emésztünk, és YouTube videókat nézünk.

De honnan tudják a sejtek, hogy mit csináljanak?

Gondolj csak a szíved ritmusát szolgáltató sejtekre.

Milliónyi ilyennek kell éppen a jó pillanatban jelet küldenie, hogy létrejöjjön egy szívverés.

Sejtjeink kémiai információt cserélnek a szomszédos sejtekkel, hogy tudják, hogy ők mit csinálnak és eldöntsék, hogy mi a teendő.

Ha sok olyan sejt között van, amelyek ugyanazt a feladatot végzik, akkor elkezd dolgozni ugyanazon a feladaton és szinkronba kerül velük.

Nincs sehol egy mesteri elme, aki a parancsokat adja. Csak sejtek, amik kommunikálnak egymással és az általuk kapott visszajelzések alapján járnak el.

Mi van a legfontosabb részünkkel? Mi az, ami ezeket a kérdéseket felteszi?

Akkor a tudatunk csak az agyunk megjelenő tulajdonsága?

Ez a kérdés túlságosan is nagy és fontos, saját videót érdemel.

Néhány megjelenő dolgot nehéz definiálni. Nem tudsz megérinteni egy hangya kolóniát, csak a részeit.

Nincs sem agya, sem arca, sem pedig teste.

És ettől még a kolónia érintkezik a világgal.

Épp úgy, ahogy a hangyák viselkedéséből megjelenik a kolónia, az emberekéből is jelennek meg dolgok, pl. a nemzetek.

Mi is pontosan egy nemzet? Talán a lakossága?

Vagy talán intézményei? Vagy a szimbólumai, mint pl. a zászlaja, színei vagy a himnusza?

Vagy az általa létrehozott fizikai dolgok, mint a városok vagy a terület, amit elfoglal?

Ezek mind változó dolgok.

A lakosság változik és cserélődik.

Intézmények jönnek és mennek, városok épülnek és néptelenednek el.

A hátárok a történelem folyamán mindig változtak, és a szimbólumokat is újak váltják fel.

Egy nemzetnek nincs arca, agya, vagy teste.

Akkor a nemzetek nem is valódiak? Persze, hogy azok. Épp úgy, mint a hangyakolóniák, érintkeznek a világgal.

Tájakat változtathatnak meg, háborúzhatnak, virágozhatnak vagy hanyatlásnak indulhatnak, és meg is szűnhetnek.

De csak azért léteznek, mert egy csomó ember érintkezik egymással.

De nem csak nemzetek. Az összes minket körülvevő komplex szerkezetek is miattunk jelennek meg.

Még ha nem is akarjuk, akkor is folyamatosan létrehozunk.

Közösségek, vállalatok, városok, tarsadalmak.

Mindezen dolgoknak alapvetően más tulajdonságaik és képességeik vannak, mint a buta majmoknak, amelyek miatt megjelentek.

Nem tudjuk, miért történik mindez.

Csak megfigyeljük, és úgy tűnik, hogy ez az univerzum egyik alapvető tulajdonsága.

Ez lehet talán az univerzumunk leggyönyörűbb és legcsodálatosabb tulajdonsága.

[befejezés]