Videó

Tranzkript

Jelenleg is egy keskeny párkányon egyensúlyozol az élet és a halál között.

Valószínűleg nem érzed, de hihetetlen mennyiségű folyamat játszódik le benned ebben a pillanatban is.

És ez a tevékenység soha nem állhat meg

Képzeld el, hogy egy lépcsőjáró vagy egy felfelé menő mozgólépcsőn, menet közben pedig folyamatosan esel le.

Az esés a sejtek önreplikáló folyamatait mutatja be.

A mozgólépcső képviseli a fizika törvényeit.

Ahhoz, hogy életben maradj, folyamatosan mozognod kell, de közben soha nem esel le.

Ha eléred a mozgólépcső tetejét, akkor többször már nem esel le, ekkor következik be a halál.

Kissé nyugtalanító, de az univerzum azt akarja, hogy elérd a mozgólépcső tetejét.

Hogyan kerülheted el ezt? Miért élsz egyáltalán?

Kurzgesagt [dióhéjban]

Minden élet sejteken alapul.

Egy sejt a világegyetem egy darabja, amely elválasztotta magát a többitől, hogy egy ideig önállóan élhessen.

Amikor ez a szétválás megszakad, a sejt meghal és újra csatlakozik a halott világegyetem többi részéhez.

Sajnos az univerzum azt szeretné, hogy ezek a sejtek minél hamarabb elpusztuljanak.

Valamiért nem éppen az izgalmas dolgok rajongója, sőt, igyekszik a lehető legunalmasabb lenni.

Ezt az alapelvet „entrópiának” nevezzük, és ez világegyetemünk egyik alapvető szabálya.

Elég bonyolult és ellentmondásos, ezért csak egy másik videóban részletezzük majd.

Egyelőre annyit kell tudnod, hogy az élet izgalmas.

Egy sejt több millió fehérjéből, és még több egyszerűbb molekulából, például vízből áll.

Komplex, önreplikáló folyamatok ezrei játszódnak le másodpercenként több százezerszer.

Folyamatosan az entrópia ellen kell dolgoznia, hogy ne váljon unalmassá és halottá.

A sejtnek elkülönülve kell maradnia az univerzum többi részétől.

Ezt például bizonyos molekulák folyamatos kipumpálásával éri el,

hogy annak koncentrációja más legyen kint és bent.

Ezen folyamatok elvégzéséhez, a sejteknek energiára van szükségük.

Az energia teszi lehetővé, hogy az univerzumban bármi munkát végezzen, mozogjon vagy manipuláljon valamit; változást lehet létrehozni vele.

Ezt a képességet nem lehet megteremteni vagy megsemmisíteni.

A fix energiamennyiség az univerzumban soha nem változik.

Nem tudjuk, miért, csak így van.

Tehát több milliárd évvel ezelőtt az első élőlények egyik legfontosabb kihívása az volt, hogy felhasználható energiát szerezzenek.

Az első sejtekről nem sokat tudunk, kivéve, hogy egyszerű kémiai reakciókból nyertek energiát.

És megtalálták a végső energiahordozó-rendszert: az élet energetikai építőelemeit.

Az adenozin-trifoszfát, vagy másnéven ATP molekulát.

Ez szerkezete miatt különösen jó energia befogadásában és leadásában.

Amikor egy sejtnek energiára van szüksége, például molekulák kipumpálására vagy egy törött mikrogép javítására,

lebonthatja az ATP-t, és felhasználhatja a kémiai energiát a munka elvégzéséhez és a változások létrehozásához.

Ezért képesek az élőlények dolgokat csinálni.

Nem tudjuk, mikor és hogyan jött létre pontosan az első ATP-molekula a Földön.

De minden ismert élőlény ATP-t, vagy egy ahhoz hasonló vegyületet használ, hogy működtesse belső gépeit.

Szinte minden folyamathoz elengedhetetlen.

Elengedhetetlen a növények, gombák, baktériumok és állatok túléléséhez.

ATP nélkül nincs élet a Földön.

Lehet, hogy sehol sem.

Bár vegyületek elbontása energiatermelésre jó,

az élet megjelenésekor hiányzott a rendelkezésre álló legnagyobb energiaforrás:

A Nap.

A Nap atomokat egyesít és fotonokat sugároz, amelyek energiát szállítanak a Naprendszerbe.

De ez az energia nyers és emészthetetlen.

Finomítani kell.

Több százmillió év evolúció után végül egy sejt rájött, hogyan lehet energiát nyerni a Napból.

Elnyelte a sugárzást, és nagy részét átalakította apró, kis kémiai csomagokká, amelyekkel életben maradhatott.

Ezt a folyamatot fotoszintézisnek nevezzük.

Ehhez elektromágneses energiától hullámzó fotonok kellenek,

és ennek az energiának egy része felhasználható különböző molekulák összeépítésére.

A kémiai energiává alakított elektromágneses energia az ATP molekulában tárolódik.

Ez a folyamat még jobb lett, mivel egyes sejtek megtanultak jobb vegyi csomagokat készíteni:

Glükózt, vagyis cukrot.

Könnyen lebontható, magas energiatartalmú és nagyon finom.

Ez annyira kényelmes, hogy egyes sejtek úgy döntöttek, hogy ahelyett, hogy maguk végezzék a fránya fotoszintézist,

inkább bekebeleznek más fotoszintetizáló sejteket és elveszik tőlük a glükózt és az ATP-t.

Ezt tartjuk az evolúciótörténelem egyik legnagyobb anime árulásának.

És ez igy ment egy darabig.

A fotoszintetizáló sejtek leginkább a felszínükön tudtak energiát nyerni,

ami így korlátozta a maximális energiatermelésüket,

ami így valamelyest gátolta az evolúciós lehetőségeket.

Telt és múlt az idő.

Néhány sejt cukrot csinált, mások megették őket.

Az evolúció működött, de több százmillió éven át nem volt jelentős változás.

Amíg egy nap egy sejt megevett egy másikat, de nem ölte meg azt.

Helyette egy sejtté váltak.

Lehet, hogy aznap nem változott sok, de a Föld sorsát végleg megváltoztatta.

Az a sejt lett az összes állat őse a bolygón.

A kékbálnáké és az amőbáké,

a dinoszauruszoké és a medúzáké,

a kis páncélos egereké, és a maláj repülőmakiké.

És persze a tiéd is.

Mindegyik létezése visszavezethető erre a pillanatra.

Ezen két élőlény egyesülé azért ilyen fontos,

mert a két sejt egyesülésével azok sokkal erősebbekké váltak.

A korábban független, belső sejtnek nem kellett a túlélésért küzdenie.

Egy dologra tudott koncentrálni: az ATP-készítésre.

Ez vált a sejt motorjává: az első mitokondriummá.

A gazdasejt feladata a túlélés biztosítása lett,

valamint az élelem biztosítása a mitokondriumak.

A mitokondrium tulajdonképpen visszafele fotoszintetizál, egy hasonlóan összetett folyamat formájában.

Más élőlények megevésével szerzett cukrot

oxigén és más molekulák segítségével eléget, hogy így új, energiában gazdag ATP molekulákat készítsen.

Ez olyan, mint egy apró kályha, olyan melléktermékekkel, mint a CO2,

víz, és egy kis energia, amit te testhőként érzékelsz.

Ezen munkamegosztásnak köszönhetően a sejtnek sokkal több energiája volt, mint bármely másnak korábban,

ami így összetettebb sejtek létrejöttét tette lehetővé az evolúció számára.

Egyszer csak ezek a sejtek elkezdtek csoportokat alkotni,

ami a többsejtű élethez, majd végül hozzád vezetett.

Ma már több trillió sejtből állunk, melyek mindegyikében több tucatnyi,

ha nem több száz apró gépezet van, amelyek az életbenmaradáshoz szükséges energiával látnak el.

Ha ez a folyamat akár néhány percre is megszakad, meghalsz.

(Kurzgesagt: Tudományos Háború, 2021-ben a mozikban)

De ha az élet ennyire törékeny, nem lenne jó ötlet ATP-t raktározni, mint ahogy a cukrot a zsírsejtekben,

hogy ne haljunk meg olyan hamar, ha abbahagyjuk a légzést?

Ha az életnek ilyen sok akadályt legyőznie, hogy azzá legyél, ami vagy, mi van ezzel a gyors halállal?

Még az olyan egyszerű baktériumok, mint az E. Coli is a tömegük ötvenszeresének megfelelő ATP-t készítenek két osztódás között.

A te több trillió sejtednek rengeteg ATP kell, hogy működjenek.

Minden nap a tested nagyjából 9*10^25 darab ATP molekulát állít elő és alakít át: nagyjából, mint a testtömeged.

Egy embernyi ATP kell csupán ahhoz, hogy egyetlen napig túlélj.

Csupán pár percre elegendő ATP tárolása is lehetetlen.

Az ATP molekula nagyon jó az energia gyors mozgatására,

de szörnyű annak tárolására, mivel a glükóz energiatartalmának 1%-ával rendelkezik háromszoros tömeg mellett.

Ezért az ATP folyamatosan készül, és viszonylag hamar felhasználódik.

Ez lett volna a molekula története, aminek köszönhetően más lehetsz, mint a halott univerzum,

és haladhatsz lefelé a lépcsőn.

Furcsa történet.

Itt egy molekula, amire folyton szükség van, hogy túlélj.

Csak így tudsz haladni, mivel akár egy kis szünet is megállít a lépcsőn.

És magadnak kell készítened.

Kicsit olyan, mintha padlógázzal haladnál egy autóval, miközben a csomagtartóban üzemanyagot gyártasz

a szemétből amit az út széléről felszedsz.

Legjobb tudomásunk szerint ez több milliárd éve kezdődött,

amikor a halott univerzum részei összeálltak, hogy

valami más legyenek egy kicsit.

Ez a valami fenn tudta tartani magát.

Növekedni tudott.

Ekkor elindultunk a lépcsőn, és azóta sem álltunk meg.

A legelső sejtektől eljutottunk hozzád, ahogy nézed ezt a videót.

Eljön majd az idő, amikor újra eggyé válsz a halott univerzummal.

Talán mesélsz majd neki a kalandjaidról.

Talán nem.

De mielőtt kiderítenéd ezt,

tedd, amit az élet a legjobban tesz.

Tedd a halott univerzumot érdekessé.

(például egy poszterünkkel a szobád falán.)

Ha épp unatkozol valamiért, és érdekesebbé szeretnéd tenni az életed,

van számodra valamink.

Társultunk a Skillshare-el: ez egy online tanulóközösség,

ahol többezer tananyagot találhatsz, különböző szinteken rengeteg témában, mint például az

illusztráció, animáció, főzés, írás, film- és videókészítés.

Tanulni, miközben készítesz magadnak valamit nagyon jó érzés.

Ha meg szeretnél tanulni animálni, van számodra pár anyagunk a Skillshare-en

amikben elmagyarázzuk, hogyan készültek jelenetek a videóinkban, mindezt video-leckék és kiosztott projektek formájában.

Korlátlan hozzáférést kaphatsz az összes anyaghoz az éves prémium fiókkal kevesebb, mint 10 dollárért havonta,

valamint az első ezer Kurzgesagt néző, aki a leírásban található linkkel regisztrál, kap két hónap ingyenes próbaidőt.

Ha kezdő vagy, aki ki szeretné próbálni magát a miénkhez hasonló stílusú illusztrációban,

figyelmedbe ajánljuk a “Vector Illustration: Using Creative Constraints to Find Your Style” anyagot Rick Berkelmans-tól.

Találj valamit, amivel fejlesztheted magad, miközben

leküzdöd a bentlét miatti unalmat.

Ha fejleszteni akarod a kreatív képességeid, és támogatni a Kurzgesagt-ot, próbáld ki!

Háp

Kacsa: Miért lebegek cél nélkül ebben a világegyetemben?