Videó

Tranzkript

A világ, amiben élünk, normálisnak hat. Szokásosnak.

Mintha mindig is így léteztek volna az emberek, mióta világ a világ.

De ez nem így van.

Még soha nem éltünk egy olyan mesterkélten a szükségleteinkhez igazított világban, mint ma,

megadva nekünk azt a luxust, hogy megfeledkezzünk önmagunkról és a mindennapi túlélésről.

Étel, szállás, biztonság: mindezt többé-kevésbé adottnak tekintjük.

Azonban mindebben rendkívüliek vagyunk: az emberi történelem több mint 99,99%-ában teljesen más volt az élet.

És olyan sem létezik, hogy csak egy emberi történelem!

A történetünk 6 millió évvel ezelőtt kezdődik,

amikor a Hominini nemzetség ágakra szakadt, lezárva a kapcsolatunkat a majmokkal.

2,8 millió éve megjelent a Homo nem, azaz a legelső emberek.

Szeretünk magunkra úgy gondolni, mint az egyetlen ember,

azonban ez messze van az igazságtól.

Amikor mi, vagyis a homo sapiens sapiens, megjelentünk 200 000 évvel ezelőtt,

legalább hat másik emberfaj is koptatta a földgolyót.

Hasonló intelligenciával és képességekkel rendelkező rokonok,

ami biztosan ránk hozta a frászt akkoriban.

Mintha… földönkívüliekkel kellene együtt élnünk.

Némelyikük eléggé sikeres is volt.

A homo erectus például 2 millió éven át élt ezen a földön.

Tízszer hosszabb ideig, mint amióta a modern emberek egyáltalán léteznek.

A másféle emberek utolsó képviselői úgy 10 000 évvel ezelőtt tűntek el.

Nem tudjuk, hogy mi okozta a kihalásukat.

A modern emberek DNS-ének legalább néhány százaléka a neandervölgyi embertől és más emberfajoktól származik,

szóval kellett, hogy legyen némi keveredés, azonban biztosan nem akkora, ami a fajok egyesülésével járt volna.

Szóval nem tudjuk, hogy távoli rokonaink azért tűntek el, mert elvesztették az erőforrásokért folyó harcot,

vagy azért, mert talán mi irtottuk ki őket.

Akárhogyan is, csak mi maradtunk.

Vissza az emberiség kezdeteihez:

2,8 millió éve a korai emberek ugyan használtak eszközöket,

de egyáltalán nem haladtak előre emiatt úgy 2 millió éven át.

Egészen addig, míg maguk mellé nem állították a tüzet.

A tűzzel jött a zsákmány megsütése, amivel az étel táplálóbbá vált,

ami hozzájárult az agyunk fejlődéséhez.

Ezen kívül fényt és meleget is termelt, amivel a napok hosszabbá, a tél pedig kevésbé hátborzongatóvá vált.

Ezen felül nemcsak elijesztette a ragadozókat, hanem vadászatra is használható volt.

Egy felperzselt erdő vagy mező készre sütött apró állatokat, magvakat és gumókat adott a felgyújtóinak.

300 000 éve a különböző emberfajok nagy része kis vadászó-gyűjtögető közösségekben élt.

Volt tüzük, fa- és kőeszközeik, terveik a jövőre, eltemették a halottaikat és voltak saját kultúráik.

De ami a legfontosabb: beszéltek egymáshoz,

valószínűleg valamilyen, a mienktől kevésbé összetett ősnyelven.

Ha lenne egy időgépünk, vajon milyen messzire mehetnénk vissza és vihetnénk magunkkal pár babát úgy,

hogy a mai világban felnevelve őket senki nem venné észre, hogy… egy picit mások?

Elég sok vita van erről.

Anatómiailag a modern ember 200 000 évvel ezelőtt jelent meg, de úgy 70 000 év az a legtávolabbi időpont,

ahonnan egy viselkedésében is modern embert hozhatnánk.

Az azelőtti babákból valószínűleg hiányozna néhány olyan elengedhetetlen mutáció,

ami egy modern nyelv használatára és az absztrakt gondolkodásra képes agy létrehozásához szükséges.

Valamikor úgy 50 000 éve, robbanásszerűen jelent meg sok újítás:

Kifinomultabbá váltak az eszközök és fegyverek, és komplexebb lett a kultúra,

ugyanis eddigre az emberek már rendelkeztek egy több mindenre alkalmas aggyal és egy fejlettebb nyelvvel,

amivel hatékonyan közölhettek egymással információkat, a legkisebb részletekig.

Ez sokkal szorosabb együttműködést tett lehetővé, azt, ami lényegében megkülönböztet minket minden más élőlénytől a földön:

Nem az összehasonlításban gyenge testünk, vagy az alsóbbrendű érzékszerveink,

hanem a képességünk arra, hogy rugalmasan működjünk együtt nagy csoportokban.

Nem úgy, mint például a merev méhkaptárok, vagy az ugyan bensőséges, de apró farkasfalkák.

Ahogy az agyunk fejlődött, képessé váltunk valami olyanra, amire eddig élőlény képtelen volt:

Egy: gyorsan kiterjeszteni a tudásunkat.

Kettő: fenntartani a generációk alatt megszerzett tudást,

és három: építeni a múltban szerzett tudásra, hogy még mélyebb betekintést nyerjünk a dolgok működésébe.

Ez elég bután hangzik, de ezelőtt az információ főleg a genetika útján került átadásra generációról generációra,

ami nem túl hatékony.

De meg így is, a következő 40 000 évben az emberek élete többé-kevésbé változatlan maradt.

Kevés volt, amire építeni lehetett. Az őseink csak egy állat voltak a sok közül.

Egy felhőkarcolót felhúzni úgy, hogy nem tudjuk, mi az a ház… nehéz.

De míg az elődeinkhez való hozzáállásunkban könnyű arrogánsnak lenni, tájékozatlanság lenne ezt tennünk.

Az 50 000 évvel ezelőtti emberek valódi túlélőmesterek voltak.

Részletes mentális térképük volt a területükről, érzékszerveik finomhangolva voltak a környezetükre

és tiszteletreméltó mennyiségű információt tudtak fejből az egyes növényekről és állatokról.

Képesek voltak bonyolult eszközöket készíteni, melyek évekig tartó gyakorlást és kiváló finommotoros készségeket igényeltek.

Testük egy mai atlétáéhoz hasonlítható, csupán a napi tevékenységeikből fakadóan.

És a törzsükön belül gazdag társadalmi életet éltek.

A túlélés olyan sok különböző készséget igényelt, hogy a korai modern emberek átlagos agytérfogata

akár nagyobb is lehetett, mint a mai.

Csoportként ugyan többet tudunk ma, de egyénenként az őseink fölöttünk álltak.

Azonban ezután, úgy 12 000 évvel ezelőtt, több helyen, egymástól függetlenül kialakult a mezőgazdaság.

Ez mindent hamar megváltoztatott.

Ezelőtt a vadászó-gyűjtögetőként való túlélés kifogástalan mentális és fizikai készségeket követelt minden téren, mindenkitől.

A mezőgazdálkodás korába lépve viszont bizonyos egyének egyre inkább támaszkodhattak mások készségeire a túlélésükben.

Ez azt jelentette, hogy ők specializálódhattak: talán jobb eszközökön dolgoztak,

vagy elkezdték nemesíteni az elvetett növényeket és a tenyésztett állatokat,

vagy egészen új dolgok feltalálásán munkálkodtak.

Ahogy a növénytermesztés egyre hatékonyabbá vált, kezdetét vette mindaz, amit ma civilizációnak hívunk.

A mezőgazdasággal nyertünk egy megbízható és kiszámítható élelmiszerforrást,

ami lehetővé tette az emberek számára, hogy a történelemben először nagy léptékben halmozzanak fel ételt,

ami sokkal könnyebben megoldható gabonával, mint hússal.

Az élelmiszerkészletek védelmet igényeltek, ami kisebb helyeken együtt élő közösségekhez vezetett.

Először korai védelmi építmények épültek, és egyre inkább szükséges lett a szervezettség.

Minél szervezettebbek lettünk, annál gyorsabban lettek a dolgok hatékonyak.

A falvakból városok lettek, a városokból királyságok, a királyságokból birodalmak.

Robbanásszerűen megszaporodtak az egyes embercsoportok közti kapcsolatfelvételek, lehetővé téve az ismeretek cseréjét.

A haladás üteme exponenciálissá vált.

Úgy 500 éve megkezdődött a tudomány forradalma:

a matematika, a fizika, a csillagászat, a biológia és a kémia megváltoztatott mindent, amit tudni véltünk.

Erre jött rá nem sokkal az ipari forradalom, lerakva a modern világ alapjait.

Ahogy az általános hatékonyságunk exponenciálisan nőtt, egyre több ember tölthette azzal az életét, hogy előbbre viszi az emberiséget.

A forradalmak nem álltak le: a számítógép feltalálása, átalakulása egy mindenki által napi szinten használt médiummá,

valamint az internet felemelkedése átformálta a világunkat.

Nehéz felfogni, hogy milyen gyorsan történt mindez:

125 000 generáció élt és halt az első emberi fajok megjelenése óta.

Úgy 7500 generációra vannak tőlünk a legelső élettanilag modern emberek.

500 generáción át létezett csak az, amit ma civilizációnak hívunk.

20 generáció tudta csupán, hogy mi a modern tudomány,

és az internet megjelenése legtöbbünk számára csak 1 generációnyira van.

Ma az emberiség által valaha tapasztalt legvirágzóbb korban élünk.

Átformáltuk ezt a bolygót, kezdve a légkörének összetételével, a tájképét jelentősen átalakító építményeken át,

egészen a rajta jelenlévő más állatfajokig.

Mesterséges csillagokkal tesszük nappallá az éjszakát, és fémdobozokban az égbe küldjük fajunk képviselőit.

Egyesek még a bolygónk holdján is sétáltak.

Robotokat tettünk más planéták felszínére,

és gépi szemeinkkel visszatekintettünk a Világegyetem messzi múltjába.

Tudásunk, valamint módjaink a megszerzésére és tárolására, robbanásszerűen nőttek és nőnek.

Ma egy átlagos középiskolás többet tud az Univerzumról, mint egy tudós néhány évszázaddal ezelőtt.

Az emberek uralják ezt a bolygót annak ellenére is, hogy nagyon törékeny ez az uralmunk.

Még mindig nem térünk el annyira a 70 000 évvel ezelőtti őseinktől,

de a mai életmódunk az emberi történelem kevesebb, mint 0.001%-ában létezett.

Innentől már lehetetlen megmondani, mit tartogat számunkra a jövő.

Egy felhőkarcolót építünk, de nem tudjuk biztosan, hogy szilárd alapon, vagy futóhomokon áll.

Legyen egyelőre ennyi. Úgyhogy legközelebb, mikor lekésed a vonatot, vagy nem elég meleg a hamburgered,

vagy valaki előretolakszik a sorban, jusson eszedbe, hogy milyen különleges világot alkottunk magunknak mi, emberek.

Talán mégsem éri meg ilyen apró dolgokon bosszankodni…

de még több időbe telnek, mint egy átlagos videónk, szóval úgy 3-4-re számíthattok egy évben.

Nagyon szívesen fogadunk bármilyen visszajelzést ezzel kapcsolatban.

Nagyon köszönjük a figyelmedet! Ha szeretnél minket közvetlenül támogatni, megteheted a Patreon-on.

Igazán sokat segít.

Amíg átgondolod, itt van még pár videó, amivel elterelheted a figyelmed arról, amit csinálnod kellene.