Videó

Tranzkript

Az emberiség történelmében még soha nem voltunk ennyire gazdagok, fejlettek és hatalmasak.

Mégis úgy tűnik, a klímaválság kifog rajtunk.

Látszólag minden olyan egyszerű.

Az üvegházhatású gázok csapdába ejtik a Nap energiáját, amit aztán a légkörünk elnyel.

Ez enyhébb telekhez és forróbb nyarakhoz vezet.

A szárazabb régiók mégjobban kiszáradnak, az üdébb helyek pedig még csapadékosabbá válnak.

Számtalan ökoszisztéma pusztul el, miközben az emelkedő tengerszint elönti a partmenti régiókat

és az ottani városokat.

De, ha ezt mind tudjuk, akkor nem lehetne… mindezt megakadályozni?

Nos, ez kissé bonyolultabb ennél.

A klímaválsággal kapcsolatos viták legtöbbször csak néhány kiemelt témára fókuszálnak,

mint a szénerőművek, az autós közlekedés vagy a böfögő tehenek.

Így nem csoda, ha hasonlóan egyszerű megoldásokat keresünk – telepíts napelemeket - kerékpározz munkába -

csinálj valami fenntartható fenntarthatóságot.

És az a bizonyos gyakran emlegetett “egyéni felelésség” kérdése.

Hogy TE, hogyan tudod befolyásolni a klímaválságot életmódváltással,

amire majd a következő percekben közösen keressük a választ.

Ez egyike lesz azoknak a videóknak, ahol arra bátorítunk, hogy nézd végig, mert

ahhoz, hogy valódi, életképes megoldásokat keressünk, először meg

kell értenünk a probléma gyökerét.

A Teljes Kép

A modern ipari társadalom ahogy az utóbbi 150 évben felépült és működött

alapjaiban véve káros a bolygóra nézve.

Igazából bármi, amit életünk könnyebbé, biztonságosabbá és kényelmesebbé tétele érdekében teszünk,

káros a bioszférára nézve.

Az ételek, amelyeket fogyasztunk, az utcák, amelyeken sétálunk, a ruhák, amelyeket viselünk, a kütyük,

amiket használunk, ahogy közlekedünk és a szabályozott hőmérséklet, amelyet mesterségesen megteremtünk magunk körül.

Bár a legtöbb ember tisztába van azzal, hogy az energiatermelés, a marhahús, az autók, repülők

károsak a környezetre, némelyik jelentős szennyezőről alig esik szó.

A hulladéklerakók emissziója például ugyanolyan

jelentős, mint a teljes légi közlekedés.

De például több CO2 szabadul fel a háztartásainkból, mint az összes személyautóból együttvéve.

Egy új autó gyártása során keletkező károsanyag-kibocsátása pedig csupán

két méter autóút megépítésével egyenértékű.

Szóval szép dolog áttérni az elektromos autókra, de mindez nem

old meg semmit, ha közben ugyanolyan rohamos léptékben fejletszjük az úthálózatot.

Az ipari társadalom kis részének zöldítése nem elégséges.

Mindegyik építőelemnek egyénileg szabott megoldásra van szüksége és a legtöbbjük közel sem

egyértelmű.

De még ott is, ahol pontosan tudjuk mit kellene tennünk, egyáltalán nem biztos,

hogy képesek, vagy hajlandóak is vagyunk megvalósítani azt.

A klímakatasztrófa elleni küzdelemben számos zavaros terület létezik.

Az egyik legszembetűnőbb a gazdagok és szegények közötti szakadék.

Kibocsátás Kontra Szegénység

Egyértelmű kapcsolat van egy ország jóléte és szén-dioxid-kibocsátása között.

Más szóval, a gazdagabb emberek általában nagyobb kibocsátásért felelősek

Akkor az éghajlatváltozás megoldásának kulcsa igazából az volna, hogy a világ leggazdagabbjai

adják fel extravagáns életmódjukat, igaz?

Bár ez tagadhatatlanul segítene, a problémát egyáltalán nem oldaná meg.

A globális kibocsátás 63%-a alacsony és közepes jövedelmű országokból származik.

Ezekben az országokban egyáltalán nem általános a kirívó életmód, a legtöbben csak

próbálnak kitörni a szegénységből és gondmentes egyszerű életet élni.

A kellemetlen igazság viszont az, hogy pusztán a szegénységből való kitörés

és a középosztályba emelkedés is járulékos kibocsátásnövekedést okoz.

Így azon elvárás, hogy próbálják mérsékelni a kibocsátást igazából szegénységben tartaná őke.

Nehéz elvárni egy fejlődő régiótól, hogy a fatüzelés helyett óvja őserdeit és

építsen napelemeket, ha a mindeközben a lakosság jelentős része

az alapvető szükségleteit se tudja megteremteni.

Szóval a fejlődés megállítás nem egy népszerű kérés , főleg, ha olyan országok hangoztatják

amelyek a közelmúltban jelentős környezetkárosítás révén tettek szert javaikra.

Ha úgy vesszük, emberi életek milliárdjait kifejezetten kedvezőleg érinti ez a többletemisszió.

Amikor erről megfeledkezünk, hajlamosak vagyunk irreális megoldásokat javasolni.

Vegyük például a betont.

A szén-dioxid kibocsátás 8%-a betongyártás során keletkezik.

Akkor ne használjunk többé, igaz?

Csak hát a beton mégis olcsó és egyszerű módja annak, hogy a fejlődő országok

növekvő lakossága számára megfizethető lakásokat építsen.

És nagyon sok hasonló példa van. (régi járművek) (gáztűzhely) (szemétégetés)

De még a fejlett országok se értenek mindenben egyet a klímakatasztrófa kezelésével kapcsolatban.

A szén, a gáz és kőolaj, mint energiahordozók kiváltását

is heves viták övezik.

Az emberek hevesen tiltakoznak az atomenergia ellen, de szél -és naperőműveket se

látnak szívesen a kertjük végében.

Elméletben ezekre még lennének is megoldások,

na de mit kezdjünk a lehetetlen helyzetekkel?

A legproblémásabb az élelmiszeripar.

Kibocsátás vagy Halál

Hamarosan 10 milliárd embert kell élelmeznünk és bizony fogalmunk sincs, hogyan tegyük

üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül.

A modern élelmiszertermelés természetéből adódóan, amely műtrágyát vagy trágyát igényel,

lehetetlen zéró-kibocsátású élelmiszert termelni.

A rizstermelés önmagában annyi metánt termel évente, hogy az gyakorlatilag felér

a világ teljes légiforgalmának kibocsátásával.

Ami még rosszabb, hogy az általunk legkedveltebb ételeink okozzák a legtöbb kibocsátást.

Az élelmiszer-kibocsátás 57%-a állati élelmiszerekből származik,

pedig csak a világ kalóriaigénynek 18%-át, fehérjegiényének pedig csupán 37%-át fedi le.

Ahogy az emberek szerte a világon gazdagodnak, egyre több húst szeretnének.

A legtöbb kultúra hagyományos étrendje elsősorban növényi alapú volt, egy kevés hússal kiegészítve.

De a nagyipari hústermelés és az ipari állatartó telepek miatt a hús alapvető élelmiszerré vált.

mindennapi finomság és egyben a jólét státuszszimbóluma

a fejlődő országokban.

Ma a világ lakható földterületének mintegy 40 százaléka valamilyen húsipari termelést szolgál.

Ez akkora terület, mint Észak- és Dél-Amerika együttvéve.

Ezt a területet potenciálisan arra is használhatnánk, hogy az őshonos ökoszisztémákat helyreállítsuk,

és akárcsak az Amazonas erdei, szenet kössenek meg a légkörből, de ehelyett a legnagyobb részét arra használjuk

hogy haszonállatainkat etessük.

A potenciális megoldások mindegyike egyedülálló módon képes a társadalom mindkét végén

felháborodást kelteni, legyen szó gazdag vagy szegény emberről.

A húsevéshez erős érzelmek kötődnek, amelyek sokszor heves ellenvádaskodást szülnek,

mint például több másik károsanyagkibocsátóhoz történő hasonlítgatás.

Végül is egyszerű a kép: a kevesebb hús fogyasztása önmagában nem állítja meg a klímaváltozást,

de a klímaváltozást sem tudjuk megállítani anélkül, hogy csökkentenénk a húsfogyasztást.

Ugyanez igaz sok másik dolgokra is, amelyek ugyan nem nélkülözhetetlenek a túlélésünkhöz,

de őszintén szólva, nem túl valószínű, hogy egyhamar elhagynánk.

Vegyük a légiközlekedést, a nemzetközi szállítást, a bányászatot

és a youtube-videókat lejátsző okoseszközök gyártását.

Szóval mit is jelent mindez?

Fel kell adnunk jelenlegi életszínvonalunk, a nélkülözésből pedig nincs kitörés?

Nem lehetne esetleg valamilyen technológiai vívmánnyal elérni, hogy továbbra is nagy autókkal járhassunk,

és mindennap húst ehessünk?

Megoldások vs. Költségek

Ez a technológia elvileg már létezik: a Közvetlen CO2 Légmegkötés megköti a szén-dioxidot a levegőből

amit aztán a föld alatt tárolhatunk, vagy használati termékekké alakíthatunk.

De akkor miért nem alkalmazzuk minden iparágban szerte a Földön?

Azért, mert a jelenleg rendelkezésünkre álló technológiával ez évente mintegy

tíz milliárd dollárba kerülne, vagyis az Egyesült Államok nemzeti jövedelmének felébe.

Ezt a pénzt valahonnan elő kellene teremteni és hát senki se jelentkezik önként.

Ha ezeket a költségeket a szennyezőkre hárítanánk, például acélgyárakra és szénerőművekre

termékeik költsége megduplázódna – és így ezek az iparágak, amelyek

amúgy is alacsony haszonrátával működnek, csődbe mennének.

Logikusnak tűnhet, hogy a kormány fizesse meg, de valójában rengeteg állami

apparátus pont az olaj és a gáz támogatására épül.

Elsőre talán ellentmondásosnak tűnhet, de egyáltalán nem meglepő.

Az üzemanyagárak mesterséges alacsonyan tartásával mesterségesen olcsóvá válik a szállítás

és a fogyasztáis cikkek is.

Ennek jelentős társadalmi hatása van emberek milliárdjaira szerte a világon.

Ez folyamatos politikai nyomást és ösztönzést eredményez, amely állandósítja az ördögi kört

és ellehetetleníti a fosszilis energiahordozók végleges kiváltását.

Eközben egy olyan távoli beavatkozás, mint a rendkívül költséges szén-dioxid megkötés,

még várhat magára, mivel gyakorlatilag senki sem profitálhat belőle jelenleg.

Egyesek azzal érvelnek, hogy a kapitalizmustól történő elszakadás lenne az egyetlen megoldás erre a zűrzavarra, mások

pedig azon a véleményen vannak, hogy a piacnak még eddiginél nagyobb szabadságot kell adni, mindenféle beavatkozás nélkül

megint mások pedig azt hangosztatják, hogy az egész emberi faj számára a

“nemnövekedés” lenne az egyetlen megoldás.

Az igazság az, hogy egyetlen jelenlegi politikai rendszer sem ért el kiemelkedő

eredményeket fenntarthatóság terén, ahogyan korábbiak se.

Arra már nem igazán maradt időnk, hogy hosszasan mérlegeljünk és sokáig kísérletezzünk.

A klímaválságot el kell kezdenünk kezelni, most!

Nem elég az összes lehetséges üvegházhatású gáz kibocsátását csökkenteni

de a levegőbe jutó szén-dioxid mennyiségét is redukálnunk kell.

Túl késő a saját mulasztásainkat orvoslolni, a korábbi elhibázott döntések súlya is minket terhel.

Minden elpazarolt évvel közelebb kerülünk a visszafordíthatatlan krízishez.

Rendben.

Vegyünk egy mély levegőt.

A klímaválság és a világ, amelyben élünk meglehetősen bonyolult.

Itt jössz megint TE a képbe, kedves néző.

Lennél szíves helyrehozni az éghajlatváloztást?

Korunk egyik narratívája az, hogy mindannyian felelősek vagyunk a klímaválságért.

És mindenkinek ki kell vennie a részét.

Miért nem veszel rögtön új elektromos autót?

Miért nem cseréled le a gáztűzhelyéd villanytűzhelyre?

És ha szigetelnéd az ablakaidat, vagy abbahagynád a húsevést és még a lámpát is leoltanád?

Áthárítani a felelősséget a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátókról az átlagemberre

sokkal könnyebb, mint cselekedni.

Ennél is jobb, amikor a klímaválság kezelését egy termék eladásával párosítják.

Nincs pénzed, vagy időd ezekre a termékekre-szolgáltatásokra? Érezd rosszul magad!

Ez egy hatékony szlogen, mert valahol igaz is.

A CO2-kibocsátás egyik leggyorsabb csökkentését úgy érhetnénk el, ha a Föld összes tehetős lakosa

drasztikusan lejjebb adna igényeiből, és a növekvő népesség se törekedne ilyen életmódra.

Környezettudatosság a kényelem és materiális javak helyett.

Ha van min lejátszanod ezt a videót, akkor bizony ez téged is érint!

Nemrég részesei lehettünk egy globális kísérletnek, ahol kipróbálhattuk az otthonmaradás, kevesebb utazás

és csökkenő fogyasztás hatását a koronavírus-járvány idején.

Mindezek ellenére a 2020-as évben csak 7%-kal csökkent CO2-kibocsátást.

Azon elvárás az átlagember fele, hogy majd megoldja a klímaválságot rögtön szertefoszlik

amint megvizsgáljuk az arányokat.

Az egyén hozzájárulása az üvegházhatású gázok csökkentéséhez szép dolog,

de eltörpül a valós globális léptékű kibocsátás mellett.

Az emeberk saját karbon-lábnyomának számítását a BP olajcég kezdte el népszerűsíteni

egy 2005-ös reklámkampányában.

Vitathatatlanul az egyik leghatékonyabb és képmutatóbb propaganda volt,

ami a mai napig elvonja mindannyiunkat figyelmét a valóságától.

Ha kibocsátásod 100%-át azonnal megszüntetnéd életed hátralévő részében,

még akkor is csak másodperceket nyernénk a globális energiapiac kibocsátásából.

Még a legmotiváltabb ember se képes egy horpadást se ejteni a “gépezeten”.

Ha összevetjük a klímaválság veszélyeit, a kibocsátás mértékével

és az egyetértés hiányával, a feladat szinte leküzdhetetlennek tűnik.

Ennek belátása döntési érdektelenséget és erkölcsi meghasonlást szülhet, amelynek eredményeképpen

már nem is érezzük rosszul magunkat, ha kontraproduktívan viselkedünk.

Ezzel a problémakörrel sokáig küzdöttünk, ezért is tartott sokáig elkészíteni ezt a videót.

De akkor mégis mitévők legyünk?

Mi az amit valóban megtehetsz?

Sokféle felfogás létezik és ezek sokszor heves vitákat szülnek.

Pontosan nem tudjuk kinek van igaza, ezért csak a Kurzgesagt nézőpontját és véleményét tudjuk prezentálni.

Vélemény Szekció: Mi az amit TÉNYLEG megtehetsz?

Egy teljesen máshogy kell beszélnünk és gondolkodnunk a klímaválságról.

A mindenre kiterjedő rendszerszemléletű megközelítés alapjaiban kérőjelezi meg

a jelenlegi modern társadalmunkat.

Korábban hosszasan taglaltuk, hogy az egyéni felelősség szerepe túlmisztifikált.

A technológia, a politika és a gazdaság ilyen mértékű rendszerszintű változásához

a tűz közelében lévő döntéshozókra kell hatnunk.

A politikusoknak tudniuk és érezniük kell, hogy az embereket igenis foglalkoztatja a téma

így a saját sikerük is a klímaválság elleni hatékony fellépésükön múlik.

Azok a kormányok és képviselők amelyek vonakodnak megszavazni a legnagyobb adófizető cégeket,

vagy támogatóikat érintő törvényeket le kell váltanunk és olyan politikusokat keresni,

akik hitelesen képviselik a tudományt.

Felelősségre kell vonnunk őket a hatékony klímavédelmi stratégiák végrehajtásáért.

Ne elégedjünk meg a műanyag szívószálak betiltásával, sokkal nagyobb léptékben gondolkodjunk:

Élelmiszer, szállítás és energia szektor, de ne feletkezzünk meg a

kisebb terhelést jelentő építőiparrol sem.

Amikor egyes iparágak a veszteségektől és elbocsátástól tartva ellenzik a környezettudatos fejlesztéseket, akkor

olyan politikusokra van szükségünk, akik törvénymódosításokkal támogatják az átállást

és meglévő technológiák alkalmazásával, innovatív fejlesztésekkel segítség a

a válságos, megoldatlan területeket.

Semmi se bizonyítja, hogy az iparágak profitérdekeit lehetetlen összeegyeztetni

a szén-dioxid-kibocsátás lehetőség szerinti csökkentésével.

És ha ennek ellenére se működnek együtt, akkor szigorú büntetésekkel és

szabályozással kell kényszeríteni, vagy csődbe juttatni őket.

Még mindig irreális forgatókönyv, hogy egy ilyen léptékű változást időben rá lehessen kényszeríteni a világgazdaságra,

Rengeteg karbon-semleges technológia még mindig sok időt és kutatást igényel, (alga-bioüzemanyag) (árapály erőmű)

ami azt jelenti, hogy jelenleg igen költségesek.

De egyre több vállalat fog szén-dioxid-megkötő rendszereket, ízletes húsalternatívákat,

jobb akkumulátorokat, cement-alternatívákat gyártani, hogyha növekvő kereslet mutatkozik rá.

És ha van rá anyagi lehetőséged, akkor Te is befektethetsz mindezekbe

már most, amikor még viszonylag drágának számítanak.

Ezek azok a mechanizmusok, amelyek árcsökkenést eredményezhetnek.

Tehát alapvetően ez az, amit megtehetsz.

Szavazz a szavazólapon és szavazz a pénztárcáddal.

Túl sok ellentétes érdek és összetett, zavaros problémakör.

Ha végül sikerül elérni a szükséges rendszerszintű változást,

mindenki számára lesz némi kifogásolnivaló.

Csak, ha mindannyian elfogadjuk, hogy bizonyos megoldások nekünk is nehézségeket fognak okozni

csak akkor leszünk képesek őszinte párbeszédre és előrelépésre.

Mindenki elégedetlen lesz egy kicsit.

És ez így van jól.

Ez a legjobb, amit tehetsz.

Fogadd el a klímaválság valódi nehézségeit és támogasd a neked fontos ügyeket

döntéseiddel és tetteiddel.

És persze eközben ehetsz kevesebb húst, repülhetsz ritkábban és vásárolhatsz elektromos autót is.

Nem azért, hogy menekülj a bűntudat elől, vagy mert naivan azt hiszed egyedül megállítod a klímaválságot

hanem azért, hogy megtedd a magad apró, parányi részét

azért a rendszer szintű változásért amire ténylegesen szükségünk van.

Ezt a videót a Gates Notes, Bill Gates személyes blogja támogatta,

ahol a globális egészségről, az éghajlatváltozásról és egyebekről ír.

Nézze meg a gatesnotes.com webhelyet, ahol többet megtudhat arról, hogy a világ hogyan működhet együtt

a zéró-kibocsátás érdekében, vagy használja az alábbi linket.

És az átláthatóság jegyében, ha többet szeretne megtudni arról, hogyan kezeljük az ehhez

hasonló szponzorált tartalmat, akkor van egy közepes terjedelmű cikkünk is, amelyben leírjuk, hogyan tesszük mindezt.