Videó

Tranzkript

Mi történne, ha a Nap egy kis darabkáját a Földre hoznád?

Röviden: Meghalnál.

Bővebben: Attól függ, a Nap melyik részét.

Az univerzum legtöbb anyagával ellentétben a Nap nem szilárd, folyékony, vagy gáz, hanem plazma.

Plazmáról beszélünk, amikor valami olyan forró, hogy a nukleonok és az elektronok szét tudnak válni és szabadon mozogni,

és így egy trutymó-szerű anyag keletkezik.

Tehát úgy is tekinthetsz a napunkra, mint egy óriási gömbszerű óceán forró ragacsból.

Minél mélyebbre mész, annál sűrűbbé és furcsábbá válik ez a ragacs.

Hozzunk tehát három darab ház méretű mintát a földi laborunkba, és nézzük meg mi történik.

Első minta: A kromoszféra.

A kromoszféra a Nap atmoszférája.

Egy réteg kis sűrűségű gáz akár 5000 km vastagon,

plazma tüskékkel borítva, amelyek megközelíthetik akár a Föld méretét is.

Itt 6000 és 20000 Celsius fok közötti a forróság,

de ha egy darabkát a földre hoznánk, nem igazán érné meg.

A területen, ahonnan a mintát vesszük,

a kromoszféra több, mint egy milliószor kevésbé sűrű, mint a levegő,

Tehát ha ezt a tengerszintnél mérhető légnyomáshoz mérjük,

Tulajdonképpen ugyanaz történne, ha az űrbéli vákuumot hoznánk a le a földre.

Abban a pillanatban, ahogy a mintánk megérkezik,

a légnyomás azonnal összenyomja.

A levegő azonnal betölti a vákuumot, ehhez 12 kg TNT-nek megfelelő energiát felhasználva.

Ez egy nagy nyomású lökéshullámot kelt,

ami széttöri az üveget, károsítja a dobhártyát, és talán néhány belső szervet.

Ha túl közel állsz, meg is ölhet.

Tehát jobb, ha távol maradsz.

Menjünk mélyebbre.

Második minta: a fotoszféra.

A kromoszféra alatt található a Nap ragyogó felszíne: a fotoszféra.

Ez hozza létre a fényt, amit látunk.

Ez be van fedve milliónyi forró pont hálójával, amiket úgy hívunk granulák.

Darabja körülbelül akkora mint az Egyesült Államok,

és több mint 5 000 Celsius fokos.

Ezek a granulák vannak a hőszállító oszlopok tetején, kavargó gáz ami elhozza a hőt a Nap belsejéből a felszínére.

Ezekben az oszlopokban, egy pár száz kilométerrel lejjebb, vesszük a második mintánkat.

Ennek körülbelül akkora nyomása van, mint a mi légkörünknek a Földön.

Habár még mindig sokkal kevésbé sűrű, a hője belülről segíti, így nem omlik össze.

A gömbünk most kétszer több energiát hordoz magával, pontosan 25 kilogramm TNT-nek megfelelőt, de most hő formájában.

Egy káprázatos pillanatig, ez a plazma milliószor fényesebben világítana mint ahogyan a Napot látjuk a Földről.

Azonnal tűzre gyújtaná a laboratóriumunkat, de egy pár milliszekundummal később csak a tűz maradna utána.

A plazma ártalmatlan gázzá hűlt le, ami most az égő romokról szállna fel.

Mi van, ha mélyebbre megyünk?

Harmadik minta. A sugárzó zóna.

Itt, a plazma körülbelül két millió Celsius fokos és olyan sűrű és szorosan pakolt, hogy egy valóságos labirintust csinál magának.

Energia foton formájában próbál meg elszökni,

de sok száz ezer évekig kell keringenie, részecskéről részecskére pattogva, amíg talál egy kiutat.

A laborunkba hozni innen anyagot az, amit szakértők úgy hívnak, egy nagyon rossz ötlet.

Amint megérkezik a laboratóriumunkba, az iszonyatos nyomás ami eddig szorosan összetartotta a plazmát eltűnik,

és az anyag egy termonukleáris bomba erejével robbanna fel. A laborunk és vele a város körülötte egy pillanat alatt dőlne romba.

A dolog jó oldala, hogy nem lenne semmilyen radioaktív utóhatása.

A laborunkkal romokban állva, elfelejthetjük hogy ma még tudománnyal fogunk foglalkozni. Mi lenne, ha sokkal sokkal mélyebbre megyünk?

Utolsó minta. A mag.

Itt, a Nap középső 1%-ában találjuk a tömegének az egyharmadát.

Az anyag itt a teljes csillag súlyával van összetömörítve. A mag közepében,

a hőmérséklet 15 millió fok,

elég meleg ahhoz, hogy hélium keletkezzék hidrogének összenyomásával, táplálva a Napot nukleáris fúzióval.

Milliárd évekkel a Nap halála után, ez a mag marad vissza mint egy fehér törpe.

Ha egy mintát hoznánk a Földre, nagyon sok kényelmetlenséget okozna.

A legnagyobb nukleáris bomba amit valaha felrobbantottak, 40 megatonna TNT-nek megfelelő energiájú volt, vagy egy akkora kockáé, mint az Empire State Building.

A mintánknak 4 000 megatonnányiéval megegyező.

Ez négy milliárd megatonna TNT, vagy egy 1.3 kilométer magas kocka.

Hogy megértsd ez mekkora, ez az a kocka Manhattan-ben.

Amikor megérkezik a gömb a Földre, ez a szuper sűrű anyag azonnal el kezd terjeszkedni és egy olyan erejű robbanást csinál mint hát,

a Nap.

Ha a mintát Párizsba vinnénk, reggel London lakosai egy második napfelkeltét látnának.

De egy olyat, ami egyre világosabb és világosabb, forróbb és forróbb lenne, míg végül London hamuvá nem égne.

Egy 300 kilométer sugarú körben a robbanás körül, minden megégne.

A lökéshullám többször körbekerülné a Földet.

A legtöbb épület Közép Európában összedőlne, a dobhártyák megsérülnének és ablakok törnének be a kontinensen.

A robbanás apokaliptikus lenne,

akár az emberi civilizáció végét is jelenthetné.

Ha az emberek mégis tűlélik, abban reménykedhetünk, hogy a légkörbe lőtt por egy kis jégkorszakot hozna.

Ha lenne egy ici-pici jó oldala is, az lehetne, hogy a robbanás egy hatékony módja volna,

hogy visszafordítsuk az ember által okozott klíma változást pár évtizedre.

Habár ez mindenképpen egy jó dolog, mindent egybe véve azt állapíthatjuk meg, nem kellene a Napot a Földre hozni.