Videó

Tranzkript

Nagyjából 10,000 csillag jut minden egyes homokszemre a Földön, a megfigyelhető univerzumban.

Tudjuk, hogy bolygók trilliói létezhetnek.

De hol vannak az idegenek?

Ez a Fermi paradoxon.

Ha szeretnél többet tudni róla, nézd meg az első részt.

Itt megnézzük a lehetséges megoldásokat a Fermi paradoxonra.

Szóval megsemmisülünk, vagy egy dicsőséges jövő vár ránk?

Az űrutazás nehéz. Habár lehetséges, de távoli csillagokhoz utazni óriási kihívás.

Hatalmas mennyiségű anyagot kell pályára állítani és összeállítani.

Talán egy több ezer évig tartó utazást kell túlélnie a legénységnek, ami elég nagy ahhoz, hogy képes legyen mindent a nulláról kezdeni.

És a bolygó talán nem olyan barátságos, mint amilyennek messziről látszik.

Eleve egy olyan hajó megépítése is elképesztően nehéz volt, ami kibírja az utat.

Egy csillagközi inváziót talán lehetetlen véghezvinni.

Valamint, az időt tekintve, az univerzum nagyon öreg.

A Földön már legalább 3,6 milliárd éve van élet.

Intelligens emberi élet mintegy 250.000 éve.

De csak körülbelül egy évszázada van meg a technológiánk, hogy nagy távokból kommunikáljunk.

Talán már voltak nagy idegen birodalmak, melyek rendszerek ezrein terültek el, és évmilliókig léteztek

és talán épp csak elszalasztottuk őket.

Lehet, hogy grandiózus romok omladoznak távoli világokban.

A földi fajok 99%-a kihalt

Könnyű arra gondolni, hogy előbb vagy utóbb ez lesz a mi sorsunk is

Intelligens élet kialakulhat, szétterjedhet néhány rendszerre és kihalhat, újra és újra.

De galaktikus civilizációk talán soha nem találkoznak.

Tehát lehet, hogy felnézni csillagokra és megkérdezni “Hol vannak a többiek?” egy, az univerzumban minden életformával megtörténő esemény.

De nincs okunk azt feltételezni, idegenek, olyanok mint mi,

vagy hogy úgy gondolkoznak, mint mi

Lehet, hogy a kommunikációs módszereink rendkívül primitívek és elavultak.

Képzeld el, ülsz egy házban egy morse jeladóval, és folyamatosan jeleket küldesz, de senki nem válaszol

és emiatt magányosnak érzed magad, de lehet csak észrevétlenek vagyunk más intelligens fajoknak

és így is marad, amíg megtanulunk megfelelően kommunikálni.

Még ha találkozunk is idegenekkel, talán túlságosan különbözünk ahhoz, hogy képesek legyünk kommunikálni

Képzeld el, a legokosabb mókus, amit tudsz

bármennyire is próbálod, nem tudod elmagyarázni neki a hogy működik a társadalmunk.

Végtére is, a mókus szemszögéből egy fa minden, amire a túléléshez szüksége van

Szóval kivágni egy egész erdőt számára őrültség; de nem azért vágunk ki egy erdőt, mert utáljuk a mókusokat.

Csak az erőforrások kellenek.

A mókusok érdekei és túlélése nem érint minket.

Egy 3-as típusú civilizáció erőforrás hiányában hasonlóképp bánna velünk.

Lehet, csak elpárologtatnák az óceánokat, hogy könnyebben megszerezzék, amit akarnak.

Az egyik idegen azt gondolhatja egy pillanatra:: “Ó, kis, apró majmok! Aranyos betonszerkezetek építettek… oh.. bár, már halottak.”

Mielőtt fénysebességre kapcsolnának.

De ha van kint egy civilizáció, mely ki akar irtani más fajokat,

akkor sokkal valószínűbb, hogy a kultúrájuk, sem mint a gazdaságuk motiválná őket.

És különben is, hatékonyabb lenne automatizálni a folyamatot egy tökéletes fegyver építésével:

egy önmásoló űrszonda, ami nano-gépekből készült.

Atomi szinten működnének, hihetetlen gyorsan és halálosan,

azzal a képességgel, hogy bármit szétszedjenek egy pillanat alatt.

Csak négy utasítást kell nekik adni.

Egy, találj egy bolygót élettel.

Két, bontson mindent elemeire a bolygón

Három, használja a nyersanyagot új űrszondák építésére.

Négy, ismételje meg.

Egy ilyen apokalipszis gép, megsemmisítené a galaxist néhány millió éven belül.

De miért utazna valaki fényéveket népirtás vagy nyersanyag miatt?

A fény sebessége valójában .. nem túl gyors.

Ha valaki fénysebességgel haladna, 100,000 évig tartana átutazni a Tejutat

és valószínűleg lassabban is utaznál

Biztos vannak érdekesebb dolgok, mint birodalmak építése és civilizációk kipusztítása.

Egy érdekes koncepció a Matrioshka Brain.

Egy mega-struktúra körülvesz egy csillagot,

egy számítógép, olyan számítási teljesítménnyel, mellyel egy egész faj feltöltheti a tudatát és egy szimulált univerzumban éljen.

Magyarán, egyvalaki megtapasztalhatná a végtelen boldogságot anélkül, hogy megszületne vagy szomorú lenne, egy tökéletes életet.

Ha egy vörös törpe köré épülne, 10 trillió évig el lenne látva energiával.

Ki akarná meghódítani a galaxist vagy más létformával kapcsolatba lépni, ha ez is egy opció?

Mindezek a megoldások a Fermi paradoxonra tartalmaznak egy hibát…

Nem tudjuk, hol vannak a technológia határai.

Lehet, hogy a határán vagyunk vagy még csak a közelében sem.

És a szuper technológia vár minket,

ami halhatatlanságot kínál, elvisz minket más galaxisokba és az istenek szintjére emel.

Egy dolog, amit el kell ismernünk, hogy valóban nem tudnunk semmit.

Az ember faj léte több, mint 90%-át vadászó-gyűjtögető életmóddal töltötte

500 évvel ezelőtt azt hittük, mi vagyunk a világ közepe.

200 évvel ezelőtt hagytunk fel azzal, hogy elsősorban emberi erőt használunk

30 évvel ezelőtt tömegpusztító fegyverekkel céloztunk egymásra politikai nézeteltérések miatt.

A galaktikus időskálán embriók vagyunk.

Messzire értünk, de még van mit tanulnunk.

A gondolat, hogy mi vagyunk a világ közepe, még mindig erős az emberekben,

így könnyű arrogáns feltételezéseket tenni az életről az univerzumban.

De végtére is, csak egy mód van hogy kiderítsük az igazat, nem?