Videó

Tranzkript

Még soha nem volt annyi ember a Földön, mint ma.

A számunk rakétaként lőtt ki: az 1 milliárdot 1800-ban értük el, a 2,3 milliárdot 1940-ben, a 3,7 milliárdot 1970-ben, a 7,4 milliárdot pedig 2016-ban.

A világ népessége megnégyszereződött az elmúlt században. Mit várhatunk a következő században?

És mit jelent a népességnövekedés a jövőnkre nézve?

Tömeges vándorlásokat?

Túlzsúfolt nyomornyegyedeket és kontinenseket beborító óriásvárosokat?

Betegségeket, környezetszennyezést?

Káoszt és erőszakot az energiaért, vízért és élelemért

és egy olyan emberi fajt, ami csak saját maga fenntartására gondol?

A népességnövekedés vajon tényleg elpusztítja a jelenlegi életmódunkat

vagy ez csak egy teljesen alaptalan jóslat?

Az 1960-as években a népességnövekedés sebessége addig nem látott méreteket öltött

és ez apokaliptikus jóslatokat váltott ki.

A jóslatok szerint a szegény emberek születési rátája úgy meg fog nőni, hogy a fejlett világ összeomlik miatta.

Ezzel a túlnépesedés legendája megszületett.

De úgy tűnik, hogy a magas születési ráta és a népességnövekedés nem maradandóak egy-egy kultúrán vagy országon belül,

sokkal inkább egy négylépcsős folyamat, ami az egész világra érvényes:

a demográfiai átállás.

A legtöbb fejlett ország már túl van ezen az átálláson, míg másoknál épp zajlik.

Menjünk vissza a 18. századba, amikor a teljes világ - Európát is beleértve - még csak az első lépcsőnél tartott.

Mai szemmel Európa rosszabb volt, mint egy fejlődő régió - rossz volt a higénia, a táplálkozás és a gyógyszerek is.

Rengetegen születtek, de ugyanakkor rengetegen is haltak meg. A populáció így alig növekedett.

A nőknek 4-6 gyermekük is volt, de közülük csak 2 élte meg a felnőttkort.

Majd megtörtént az ipari forradalom Angliában, ami elhozta a mezőgazdasági forradalom óta történt legnagyobb változást az életkörülményekben.

Az emberek parasztokból dolgozók lettek.

A kézzel készült termékeket elkezdték tömeggyártani, aminek köszönhetően széleskörben elterjedtek.

A tudomány virágzott, ezzel a szállítást kommunikációt és gyógyszergyártást is előrelendítette.

A nők társadalmi szerepe elmozdult, ami megteremtette az emancipációjuk feltételeit.

Ez az gazdasági fejlődés a középosztály kialakulása melett életbeli és egészségi normákat is kialakított a dolgozó embereknek.

Majd elkezdődött a második fázis.

A jobb élelemnek, higiéniának és gógyszernek köszönhetően a halálozási ráta csökkent, főleg a fiatalkorban bekövetkező,

ennek az eredménye pedig a népességrobbanás volt,

ami megduplázta Anglia lakosságát 1750 és 1850 között.

A régi családokban a sok gyermeket az indokolta, hogy csak néhányan érték meg a felnőttkort,

de miután ez megváltozott, elkezdődhetett a harmadik fázis,

amiben egyre kevesebb gyerek fogant és a népességnövekedés lelassult.

Beállt az egyensúly. Kevesebben haltak meg és kevesebb gyerek jött világra - a születési és halálozási ráta stabilizálódott.

Anglia elérte a negyedik fázist a demográfiai átállásban.

De nem csak Angliában, hanem egyre több országban végbement ez a négy fázis.

Első fázis: a sok születésre sok elhalálozás jut a rossz életkörülmények miatt.

Második fázis: a javuló életkörülmények kevesebb halálhoz vezetnek, így a népesség nő.

Harmadik fázis: a kevesebb elhalálozás miatt a születés is csökken, így a növekedés megáll

De ha a születési ráta ennyire lecsökkent, miért nő még mindig a népesség?

Ez azért van, mert a ‘70-es és ‘80-as években születettek mára felnőttek és most vállalnak gyereket,

ami észrevehető ugrást okoz a népességben.

De nagy átlagban már kevesebb gyereket vállalnak, mint a szüleik.

A mai átlag 2,5 gyerek, míg 40 évvel ezelőtt 5 volt,

és ahogy ez a generáció öregszik, a termékenység tovább csökken, a népességnövekedés pedig lassul.

Ez minden országra igaz.

Nyugatról nézve ezt a folyamatot sokszor nem veszik észre a világ többi részére nézve,

de valójában a legtöbb ország már eljutott a negyedik fázisba.

Vegyük példának Bangladest. 1971-ben átlagosan 7 gyerek jutott egy nőre, de 25%-uk még 5 éves kora előtt meghalt.

2015-ben ez a halálozási arány 3,8%-ra csökkent és emellett a nők 2,2 gyereket szültek átlagosan.

Ez a szabályszerűség, nem egy kivétel. Nem vagyunk különlegesek, csupán előnnyel indultunk.

A fejlett országoknak nagyjából 80 évre volt szükségük, hogy a termékenység 6 gyerekről kevesebb mint 3-ra csökkenjen.

A többi ország gyorsabban utólérte az elsőket. Malajzia és Dél-Afrikának 34, Bangladesnek 20 évre volt szüksége,

Iránnak csupán 10 évre.

Ezeknek az országoknak nem kellett a nulláról kezdeniük, minél több támogatást kaptak, annál gyorsabban értek el a negyedik fázisba.

Ezért is olyan fontosak azok a törekvések, amik a gyermekhalálozást csökkentik és amik a szegényebb országokat segítik.

Nem számít a motivációd - lehet egy szabad és gazdag világ az álmod, vagy csak az országodba érkező menekültek számát szeretnéd csökkenteni,

az egyszerű igazság az, hogy ha világ többi túloldalán javul az élet, neked személy szerint csak előnyödre válhat.

És el fogunk érni ide. Az extrém szegénységben élők aránya még soha nem volt olyan alacsony, mint ma,

Így tehát a népességnövekedés jövője egyáltalán nem egy apokaliptikus jóslat, hanem remény.

És a népességnövekedés meg fog állni.

Az ENSZ becslései szerint a világnépesség 12 milliárdodik tagja soha nem fog megszületni

és ahogy a teljes világ fejlettsége nő, a magasan képzett emberek száma meg fog tízszereződni.

Az előzőleg nélkülöző országok is segédkezni tudnak majd a fejlődésben.

A több ember pedig majd azt jelenti, hogy még többen dolgozhatnak majd az emberi faj előremozdításán.

Ez a videó Max Roser az ourworldindata együttműködésével született. Az oldalon az emberiség fejlődését kutatásokkal és adatvizualizációval mutatják be,

nézd meg te is!

2016-ban sokkal több és jobb videót készíthettünk, mint előtte valaha a ti Patreon.com-on kapott segítségeteknek hála!

Köszönjük szépen! 12.017-ben visszatérünk!