Videó

Tranzkript

Az űrutazás a legizgalmasabb és legnagyobb kihívást jelentő kaland az emberiség számára

De a történelem iróniája, hogy minél többször próbálkozunk vele, annál inkább megakadályozzuk magunkat az űrbe jutásban.

Minden egyes elindított rakétával és minden telepített műholddal

olyan csapdát hozunk létre magunknak, amely minden évben egyre halálosabb és veszélyesebb lesz.

Ha egyszer aktiválódik, véget vethet az űrkorszaknak és a bolygónk fogságába kerülhetünk évtizedekre vagy akár évszázadokra is.

Valamit az űrbe juttatni elképesztően nehéz.

Ahhoz hogy sikerüljön, nagyon gyorsan kell haladnunk

Először felfelé, amíg el nem hagyod a légkört

Aztán oldalirányba, elkezdődhet a föld körüli keringés

Továbbra is nagyon gyorsan

Ha ezt sikeresen teljesítetted, beléptél az Alacsony Föld körüli pályára

És ha egyszer pályára álltál, nagyon nehéz elhagyni azt

Hacsak nincs tartalék energiád, itt ragadhatsz, örökké a föld körül keringve

Ez olyan dolgoknál nagyszerű, mint az űrállomások és a műholdak, amiknél azt akarjuk, hogy fent maradjanak.

Így erre a helyre helyeztük az emberiség űr infrastruktúrájának a nagy részét

Néhány száz kilóméterre a felszín felett

Elég magasan ahhoz, hogy a légkör olyan vékony legyen, hogy az itt keringő dolgok évszázadokig itt maradjanak

mielőtt a levegő ellenállása eléggé lelassítaná őket ahhoz, hogy visszajussanak a földre

De egyben ez a halálos csapdánk forrása is.

A rakéták valójában olyan fémhengerek, amelyeknek jelentős részében üzemanyagot tárolnak

Amikor az üzemanyag egy részét elhasználta, az üres tartályok leválnak, így a rakéta könnyebbé válik

Egyes részei visszaesnek a földre vagy elégnek a légkörben

De a legtöbb haszontalan rakétarész fent marad és föld körüli pályára áll

Több évtizedes űrutazás során az alacsony Föld pályája,

az elhasználódott hordozórakéták, törött műholdak és rakétatesztekből, robbanásokból keletkezett milliónyi törmelék roncstelepévé vált

Jelenleg körülbelül 2.600 működésképtelen műholdról tudunk,

10.000 objektumról, ami nagyobb, mint egy monitor

20.000 alma méretűről

500.000 üveggolyó méretű és legalább 100 millió olyan apró darab, amelyet lehetetlen nyomon követni

Ezek a törmelékek akár 30 000 km/h sebességgel haladhatnak a földet naponta többször megkerülve, egymást keresztező pályán haladva.

A kozmikus sebesség olyan gyors, hogy egy borsószem

méretű törmelék, olyan mintha egy plazmafegyverből lőnénk ki. A törmelék becsapódásakor

a felszabaduló energia képes lyukat ütni egy tömör fémlapon.

Szóval, betelítettük a bolygónk körüli teret, a pusztítás milliónyi halálos darabjával

És egy trillió dolláros globális infrastrukturális hálózatot is elhelyeztünk a veszélyzónában.

A modern világ számára létfontosságú feladatokat lát el: Globális kommunikáció,

GPS és navigáció,

Időjárási adatok gyűjtése,

Aszteroidák megfigyelése és mindenféle tudományos felfedezés

olyan dolgokat, amelyek nagyon hiányoznának ha hirtelen eltűnnének

Ha csak egy töltény méretű darab is eltalálja valamelyiket

az 1100 működő műhold közül, az azonnal megsemmisül.

Három vagy négy műhold már így is megsemmisül minden évben.

Mivel a következő évtizedben a műholdak száma és az orbitális szemét mennyisége várhatóan megtízszereződik

Egy fordulóponthoz közeledünk.

De a legrosszabb dolog az űrben, nem az apró szemétdarabok

A legrosszabb egy megállíthatatlan láncreakció, amely mindenből szemetet csinál,

Például, ha két műhold megfelelő módon találja el egymást

Amikor a műholdak összeütköznek, nem esnek le az égből, hanem darabokra törnek

a sebességük olyan nagy, hogy darabokra szakítják egymást,

így a két műholdból nem marad más csak egy törmelékfelhő, amiben több ezer apró darabka még mindig elég gyors ahhoz hogy további műholdakat pusztitson el

Ez beindíthatja a leglassabb és legpusztítóbb dominó hatást a collision cascade-t

Mintha egy sörétes puskából kilőtt golyók minden ütközéskor további golyókat hoznának létre

Ami egyszer csak egy apró célpont volt, az nagyon valószínűtlen hogy bármit is eltaláljon.

A pusztítás fala egyre éhes, hogy többet csináljon.

Ahogy egyre több és több műhold semmisül meg, a pusztítás exponenciálisan felgyorsul

Végül mindent elpusztítva ami az adott pályán mozgott

De az űrben hatalmas üres terek vannak, így az első pár ütközésig sok idő eltelhet.

De mire ráeszmélünk már túl késő lesz

Egy évben, egy megsemmisülő műhold nem nagy ügy.

A következő évben, öt.

Egy évvel később 50

Amíg végül egy sem marad

A helyzet rohamosan romlik és talán már nem is lehet visszafordítani.

10 éven belül a földi térség már talán nem lesz alkalmas hosszú távú műholdaknak vagy rakétáknak

A legrosszabb forgatókönyv rémisztő

A több százmillió darabból álló törmelékmező egy része túl kicsi ahhoz, hogy 30 000 km / h sebesség mellett nyomon lehessen őket követni

Hatékonyan megteremtene egy a halálos akadályt a föld körül.

Amin túl veszélyes lenne áthaladni

A holdbázisokról, Mars kolóniákról, vagy az űrutazásról szőtt álmainkat visszavethetné több évszázaddal

és az űrbéli infrastruktúránk elvesztése visszavethetné néhány technológiánkat az 1970-es évekbeli szintre

De talán még nem túl késő feltakarítani magunk után.

Amíg az űripar egyre inkább figyelmen kívül hagyja az ürszemetet

Továbbra is gyorsan növekszik de az alkalmi fegyver tesztelések nem segítenek

Azért van néhány vad, de komoly javaslat is.

Arról, hogyan lehetne gyorsan eltávolítani, minél több halálos űrszemetet anélkül, hogy továbbiak keletkeznének a folyamat során

Sok ötlet van terítéken

És a legfontosabbak közé tartoznak a befogás és visszaszállítás küldetések, amelyeket most tesztelnek.

Az egyik módszernél, amint szeméttel találkozik egy kis műhold, befogja egy hálóval

Amint elfog egy kis rakétát, azt felhasználhatná, hogy visszajusson a földre

Azokhoz a célpontokhoz, amik túl nagyok egy hálóhoz használhatna egy szigonyt kötéllel

Ahelyett, hogy a tisztítógép egy rakétát használna, telepíthetnénk rá egy hatalmas vitorlát, ami közegellenállást hozna létre

és felgyorsítaná az orbitális hanyatlást

És rengeteg egyéb, sci-fi-be illő vad ötlet van még

Egyesek óriás elektromágneseket használnának.

Ezek a mágneses taszító erőt használnák a műholdakon belüli található mágneses alkatrészekhez, amiket stabilizálásra

és tájékozódásra használnak a Föld mágneses tere által

Ezek biztonságosabbak és megbízhatóbbak lehetnek, mint a hálók és a szigonyok

Mert soha nem kell kapcsolatba kerülniük a szeméttel

Tehát nincs esély arra, hogy véletlenül még több darabra törnék szét a célpontjukat

A legapróbb darabokat illetően a lézerek lehetnek a megoldás, hogy szétporlasszák őket.

A lézerrel rendelkező műholdaknak nem kellene közel kerülniük a célpontjukhoz. Lőhetnek messziről.

A nagy objektumokat nem tudja szétlőni

De felapríthatja azokat

Vagy elég anyagot elégetve belőle egy biztonságosabb pályára taszíthatja

Bármelyik technológiát választjuk végül. Jobb, ha hamarosan cselekszünk

Mielőtt a százmillió lövedékből egy billió lesz és a csapda létrejön

Ha nem cselekszünk az űrbéli kalandjaink azelőtt érhetnek véget, hogy elkezdődtek volna

Ha az űr felfedezésével kapcsolatos álmodozásunk napjai úgy is meg vannak számlálva, akkor jobb ha az időnket valami hasznossal töltjük

Az egyik dolog, amivel a legjobban szeretjük az időnket tölteni, hogy a körülöttünk lévő világról tanulunk.

És ehhez csak figyelnünk kell

Kurzgesagt és Brilliant egy hat részből álló videósorozaton dolgozik a kedvenc tudományos és űrkutatási témáinkról.

Kurzgesagt már dolgozott egy kicsit a Brilliant-al

És szeretjük, ahogy praktikus módon tanítják a tudományt és a matematikát

A problémákon lépésről-lépésre vezetnek keresztül

Tehát ténylegesen megértheted a mögöttük álló fogalmakat.

És talán egy napon használhatod a megszerzett tudást, olyan problémákon dolgozva, mint amilyen az űrszemét

Vagy legalább a tudományos projektjeidhez

Ha még több szórakoztató tananyagot szeretnél

Látogass el a Brilliant.org/nutshell címre és regisztrálj ingyen.

Az első 688 ember, aki a linket használja, 20%-os kedvezményt kap az éves prémium tagság árából!

És támogatja a Brilliant-tal való együttműködésünket is!