Videó

Tranzkript

Képzelj el egy jövőt, amiben a kenyérpirítód előre kitalálja, hogy szeretnéd a pirítósod.

Esetleg napközben átkutatja az internetet új és izgalmas pirítósfajták után.

Sőt, talán meg is kérdezi, milyen volt a napod, vagy akár beszélget veled a legújabb pirítási technológiákról.

Mikor jönne el az a pont, amikor a pirítód egy önálló személyiség lenne?

Mikor fogsz elgondolkozni azon, hogy vajon vannak-e érzései?

És ha igen, vajon ha kihúzod a konnektorból, az gyilkosság?

Változatlanul a tulajdonod lenne egyáltalán? Eljön-e valaha a nap, amikor jogokat kell adnunk a gépeinknek?

Már ma is körbevesz a mesterséges intelligencia (MI).

Biztosítja, hogy a sarki boltban mindig legyen készleten elég nasi,

rád szabja az internetes hirdetéseket, amiket látsz, és lehet, hogy már olvastál olyan újságcikket, amit teljes egészében egy gép írt.

Ma még kacagunk a Sirihez hasonló csevegőbotok primitív szimulált érzésein,

de nagyon is valószínű, hogy a jövőben dolgunk lesz olyan teremtményekkel, amik nehézzé teszik,

hogy vonalat húzzunk valódi és szimulált ember között.

Léteznek olyan gépek, amik jogokat érdemelnek?

Szinte biztos, hogy ma még nem. De ha valaha is eljönnek, nem állunk rájuk készen.

A jogfilozófia túlnyomó része nem rendelkezik az eszközökkel, hogy helyére tegye a mesterséges intelligencia kérdését.

A legtöbb jogokkal kapcsolatos követelés, vonatkozzon az emberre vagy állatra, az öntudat kérdésén alapszik.

Azt azonban sajnos senki nem tudja, hogy mi is igazából az öntudat.

Egyesek azt gondolják, hogy anyagtalan és e világon túli, mások azt, hogy az anyagnak egy állapota, mint mondjuk a gáz vagy a folyadék.

Azonban hiába nem tudjuk precízen difiniálni, mindannyian intuitívan tudjuk, mi is az az öntudat, hiszen átéljük azt.

Tudatában vagyunk önmagunknak, a környezetünknek és azt is tudjuk, milyen érzés öntudatlannak lenni.

Néhány agykutató úgy gondolja, hogy egy elég fejlett számítógépes rendszer is képes lenne öntudatot létrehozni.

Szóval, ha elég erős hardvert tennél a pirítódba, lehet, hogy öntudatra ébredne.

Hogyha igen, lennének jogai?

De ne is rohanjunk ennyire előre. Egyáltalán amire mi “jogok”-ként gondolunk, értelmes lenne számára?

Az öntudat azért ruház jogokat egy lényre, mert képessé teszi a szenvedésre.

Ez azt jelenti, hogy nem csak képes a fájdalmat érzékelni, de tudatában is van ennek.

A robotok nem szenvednek és valószínűleg nem is fognak, hacsak direkt be nem programozzuk őket erre.

Fájdalom és gyönyör nélkül nincsenek vágyak sem, és a jogok értelmüket vesztik.

A mi emberi jogaink szorosan kapcsolódnak ahhoz, ahogy huzalozva vagyunk. Például nem szeretjük a fájdalmat,

mert az agyunk arra fejlődött, hogy életben tartson.

Hogy elrántsuk a kezünket a forró tűztől, vagy hogy elfussunk a ragadozóktól.

Szóval ebból fakadóan jogokat teremtettünk, hogy távol tarthassuk a bántó dolgokat, amik fájdalmat okoznak.

A még elvontabb jogok, mint a szabadság is az agyunk huzalozásából következnek,

a képességünkből, hogy érzékelni tudjuk, mi a tisztességes és mi nem az.

Bántó lenne-e egy mozgásképtelen pirító számára, hogy bezárjuk egy ketrecbe?

Törődne azzal, hogy szétszedjük, ha egyáltalán nincs halálfélelme?

Foglalkozna azzal, ha sértegetik, ha semmi szüksége nincs önbecsülésre?

De mi lenne, ha arra programoznánk egy robotot, hogy igenis érezzen fájdalmat és más érzéseket?

Hogy többre értékelje az igazságot az igazságtalanságnál, az örömöt a fájdalomnál, hogy átélje mindezt?

Vajon elég lenne ez ahhoz, hogy emberivé tegyük?

Sok technológia-kutató úgy gondolja, hogy bekövetkezik majd egy technológiai robbanás,

amikor az MI képes lesz a tanulásra és arra, hogy maga is mesterséges intelligenciákat készítsen,

amik nála is okosabbak.

Ezen a ponton a kérdés, hogy hogyan programozzuk a robotjainkat, túlnyomórészt kicsúszik majd a kezünkből.

Mi van akkor, ha egy MI úgy ítéli, hogy szükséges az érzések és a fájdalom bevétele a programba,

pontosan ahogy a evolúció során is szükséges volt a legtöbb élőlény számára?

Joga van ezekre a robotoknak?

Lehet, hogy kicsit kevésbé kellene aggódnunk a szuperintelligens robotok veszélyeiről ránk nézve

és többet, hogy mi milyen veszélyesek lehetünk számukra.

Az egész emberi identitásunk az emberi kivételesség gondolatán alapszik,

azon, hogy különlegesek, egyediek és utánozhatatlanok vagyunk, akiknek megadatott, hogy uralják ezt a világot.

Az emberek hosszú időkön keresztül tagadták rengeteg mindenről, hogy ugyanúgy képesek a szenvedésre, mint ők.

A felvilágosodás kellős közepén René Descartes úgy vélte, hogy az állatok csupán egyszerű automaták – mai szóval robotok.

Ebből fakadóan egy nyúlban kárt tenni nagyjából annyira morálisan visszataszító, mintha egy plüssállatot ütlegelnénk.

És az emberiség elleni bűntettek közül rengetegnél az elkövetők azzal indokolták meg tetteiket,

hogy szerintük az áldozatok inkább számítottak állatnak, mint civilizált embernek.

Ami még problémásabb, hogy gazdasági érdekünk fűződik ahhoz, hogy megtagadjuk a jogokat a robotoktól.

Ha arra kényszeríthetünk egy érző MI-t – akár programozott kínzással – hogy hajtsa végre minden akaratunkat,

a gazdasági lehetőségek korlátlanok.

Hiszen csináltunk már ilyet korábban is.

Erőszakkal kényszerítettük embertársainkat a robotolásra.

És sosem okozott gondot, hogy ideológiailag megindokoljuk a tetteinket.

A rabszolga-tulajdonosok azzal érveltek, hogy a rabszolgaság igazából előnyös a rabszolga számára: fedélt kap a feje fölé és bevezeti a kereszténységbe.

A nők szavazati jogát ellenző férfiak úgy gondolták, hogy a nőknek saját érdekük, hogy a nehéz döntéseket a férfiakra hagyják.

A farmerek azt mondják, azzal, hogy gondozzák és etetik az állataikat, megbocsátható az, hogy erejük teljében a vágóhídra viszik őket a húsukért.

Ha a robotok öntudatukra ébrednek, ugyanúgy tele leszünk érvekkel amellett,

hogy továbbra se legyenek jogaik; főleg azok, akik ebből személyesen is profitálnak majd.

A mesterséges intelligencia igen komoly kérdéseket tesz fel egyes filozófiai válaszvonalakról.

Az, hogy azon elmélkedünk, hogy egy érző robot öntudatánál van-e és legyenek-e jogai,

olyan alapvető dolgokon is elgondolkodtat, hogy minket mi tesz emberré? Mi miért érdemeljük meg ezeket a jogokat?

Bármit is gondolunk most erről, lehet, hogy a közeli jövőben elhatározásra kell jutnunk.

Mit teszünk majd, ha a robotok elkezdik a jogaikat követelni?

És mit tanít egy jogait követelő robot nekünk önmagunkról?

A barátaink a Wisecrack-nél csináltak egy videót, ami pont ez a kérdést járja körbe, a Westworld filozófiájára építve.

A Wisecrack egyedi és filozófiai módon elemzi a popkultúrát.

Kattints ide, hogy megnézd a videót és feliratkozz a csatornájukra.