Videó

Tranzkript

A rák egy félelmetes és misztikus dolog.

Miközben próbáljuk megérteni,

és hatékonyabban megölni,

felfedeztünk egy biológiai paradoxont, ami a mai napig megoldatlan.

A nagytestű állatok immunisnak tűnnek a rákra,

aminek semmi értelme.

Minél nagyobb egy élőlény, annál több rákos sejtje kéne hogy legyen.

Hogy megértsük miért, meg kell értenünk magának a ráknak a természetét.

Fordította: PHub man

A sejtjeink lényegében több százmillió alkatrészből álló fehérjerobotok.

Csupán kémiai reakciók által hajtva

struktúrákat hoznak létre és szednek szét,

energiát szereznek anyagcsere folyamatok során,

illetve majdnem tökéletesen másolják önmagukat.

Ezeket a kémiai reakciókat útvonalaknak hívjuk.

Ez biokémiai hálózatok hálózata, egymásra épülve és egymásba fonódva.

Ezek nagy részét emberi aggyal nem is lehet felfogni, és mégis tökéletesen működnek

amíg… egyszer csak nem.

Trillió-milliárdnyi reakciók történnek az ezernyi hálózatban az évek során,

így a kérdés nem az, hogy elromlik-e valami előbb-utóbb, hanem hogy mikor.

A kis hibák összeadódnak addig, amíg a szerkezet össze nem omlik.

Hogy megelőzzük azt, hogy ez megtörténjen,

a sejtjeinkben van egy “kapcsoló”, aminek hatására megsemmisítik önmagukat.

Azonban ezek a kapcsolók sem hibátlanok.

Ha elromlanak, a sejt elrákosodhat.

A legtöbb rákos sejtet gyorsan kiszűri az immunrendszer,

azonban ez a számok játéka.

Idővel egy sejtben felhalmozódhatnak a hibák, és a rákos sejt észrevétlenül elkezdhet osztódni.

Az összes állatnak szembe kell néznie ezzel a problémával.

Általánosságban a különböző állatok sejtjei azonos méretűek.

Egy egér sejtjei nem kisebbek a tieidnél, csupán kevesebb van neki belőlük, és az élettartama is rövidebb.

A kevesebb sejt és a rövid élettartam miatt kisebb a hiba és a sejtmutáció esélye,

legalábbis így kellene lennie.

Mégis az ember ötvenszer tovább él és háromezerszer több sejtje van, mint egy egérnek,

de a rák kialakulásának esélye ugyanakkora az emberben, mint az egérben.

Még furább, hogy a kék bálnának háromezerszer több sejtje van, mint az embernek, ennek ellenére szinte sosem lesz rákos.

Ez Peto paradoxonja,

a zavarba ejtő valóság, hogy a nagytestű állatok szervezetében a vártnál sokkal kevesebb a rák.

A tudósok szerint két megoldása van a paradoxonnak, az evolúció és a hipertumorok.

Első megoldás: fejlődj, vagy felemészt a rák.

Mióta a többsejtű organizmusok megjelentek 600 millió éve,

az állatok mind nagyobbak és nagyobbak lettek.

Ezalatt egyre több sejtjük lett, ezáltal megnőtt az esély arra, hogy valamelyik elrákosodik.

Emiatt ki kellett fejleszteniük védekező mechanizmusokat.

Akik nem tették, kihaltak.

Viszont a rák nemcsak úgy jön és megy,

ez egy folyamat, amely több apró hibát és mutációt foglal magába különböző célzott génekben, egyazon sejten belül.

Ezeket proto-onkogéneknek hívjuk, és ha ők mutálódnak, az nagyon rossz hír.

Például a megfelelő mutáció hatására a sejt elveszti az önmegsemmisítő képességét.

Egy másik mutációval a rákos sejt el tudja rejteni magát.

Egy másikkal pedig erőforrásokat kérelmezhet.

Egy másikkal pedig gyorsan osztódhat.

Ezeknek az onkogéneknek viszont van egy ellenfele:

a tumor-elnyomó gének.

A feladatuk megakadályozni ezeket a mutációkat, vagy önmegsemmisítésre kényszeríteni a sejtet, ha a kár már nem javítható.

Úgy tűnik, hogy a nagytestű állatok nagyobb számban rendelkeznek ezekkel a génekkel.

Emiatt egy elefánt sejtjének több mutációra van szüksége az elrákosodáshoz, mint egy egérének.

Tehát nem immunisak, hanem ellenállóbbak.

Ennek az alkalmazkodásnak valószínűleg van valamilyen hátulütője, de a kutatók még nem jöttek rá, hogy mi lehet.

Talán a tumor-elnyomó gének miatt az elefánt gyorsabban öregszik, vagy a sérülései lassabban gyógyulnak miattuk.

Még nem tudjuk.

Viszont a paradoxon megoldása lehet valami teljesen más:

a hipertumorok.

2. megoldás: hipertumorok

3. megoldás: hipertumorok (Igen)

4. megoldás: hipertumorok (Igen, tényleg)

A hipertumor elnevezés a hiperparazitából ered: ők a paraziták parazitái.

A hipertumorok a tumorok tumorjai.

A rák tulajdonképpen az együttműködés kudarcának is értelmezhető.

A normális sejtek együttműködnek hogy struktúrákat formáljanak, szerveket, szöveteket és az immunrendszer elemeit.

A rákos sejtek viszont önzőek, és csak a saját rövidtávú érdekeikért dolgoznak.

Ha sikeresek lesznek, tumorokat formálnak, hatalmas rákos daganatokat, melyeket nehéz eltüntetni.

A tumorkészítés azonban kemény munka.

Több millió-milliárd rákos sejt gyorsan osztódik, ez sok energiát és erőforrást igényel.

A testtől ellopott tápanyagok mennyisége korlátot szab a növekedésnek.

A rákos sejtek ilyenkor ráveszik a szervezetet, hogy építsen vérereket egyenesen a daganatba, így táplálva a gyilkosát.

Ezen a ponton azonban a rák természete okozhatja a saját vesztét.

A rákos sejtek eredendően instabilak és tovább mutálódhatnak.

Egyesek gyorsabban, mint a barátaik.

Ha ez történik egy ideig,

eljöhet az a pont, amikor az eredeti rákos sejt másolatainak egyik másolata

újra önállósodik és megszünteti az együttműködést.

Ez azt jelenti, hogy a testhez hasonlóan

az eredeti daganat is ellenség lesz,

amivel meg kell küzdenie a tápanyagokért.

Az újonnan létrejött mutálódott sejtek így hipertumort képezhetnek.

Segítség helyett elvágják a korábbi barátaik vérellátását,

amelyek ezáltal éheznek és elpusztulnak.

A rák így megöli a rákot.

Ez a folyamat újra és újra megismétlődhet,

és ez lehet az oka, hogy a rák nem probléma egy nagyobb organizmusnak.

Lehetséges, hogy a nagytestű állatokban a korábban gondoltnál több ilyen hipertumor is kialakul,

csak nem lesznek elég nagyok ahhoz, hogy észrevehetőek legyenek.

Ennek van értelme: egy 2 grammos daganat egy egér testtömegének 10%-a, míg

egy emberének csak 0,002%-a,

míg egy kék bálnáénak csak 0.000002%-a.

Mindhárom daganatnak ugyanannyi sejtosztálya és ugyanannyi sejtje van.

Szóval lehet, hogy egy kék bálna tele van ilyen kicsi daganatokkal, de észre sem veszi.

Peto paradoxonjának vannak más megoldási javaslatai is,

mint a különböző anyagcsere-folyamatok,

vagy a különböző sejtfelépítés.

Azonban jelen pillanatban még nem tudjuk, melyik az igaz.

A tudósok dolgoznak a problémán.

Ha rájövünk, hogy a nagytestű állatok mitől ellenállóbbak az általunk ismert egyik leghalálosabb betegség ellen,

az megnyitná az utat új terápiák és kezelések lehetőse előtt.

A rák mindig is kihívás volt,

manapság azonban már végre elkezdtük megérteni,

és egy nap talán képesek leszünk felülkerekedni rajta.

Ennek a videónak a szponzora:

TE voltál!

Madár: MI?!

Ha segíteni akarsz nekünk, hogy több videót készíthessünk, a Patreonon keresztül megteheted,

vagy megvásárolhatod valamelyik gyönyörű termékünket.

Mint az Űrfelfedező Jegyzettömböt sok színes és kreativitás-fejlesztő ábrával,

vagy egy színes posztert,

vagy egy Kurzgesagtos kapucnis pulóvert.

vagy ha elsőre lemaradtál róla,

a hálanaplónk második részét.

Sok idő és szeretet vagy a termékeinkben, mert a videóinkhoz hasonlóan

csak olyan dolgot szeretnénk kiadni a kezeink közül, amire büszkék lehetünk.

A Kurzgesagt egy olyan projekt, ami ésszerű keretek között nem is működhetne.

Az előbb látotthoz hasonló videókat hónapokba telik elkészíteni, és csak úgy tudunk ennyi időt beletenni,

ha támogattok minket ebben,

nézitek és megosztjátok őket, mert érdekesek.

Köszönjük a figyelmet!