Videó

Tranzkript

Képzeld el, mi lenne, ha összegyűjthetnéd minden csillag energiáját egy százmillió fényéves körzetben:

több ezer galaxis több milliárd csillagának minden erejét.

Képzeld el, mi lenne, ha foghatnád ezt az erőt és kilőhetnéd az Univerzum legnagyobb szuperfegyverével.

Képzeld csak el, mekkora pusztítást okozhatnál!

Mint kiderült, nem kell elképzelned,

ugyanis mindez valóság: a neve gamma-kitörés.

De mik ezek a kozmikus orvlövészek?

És mi történne, ha az egyik célba venné a Földet?

Hogy megérthessük a gamma-kitöréseket, először tudnunk kell, mik a gamma-sugarak.

A gamma-sugárzás nem más, mint elektromágneses sugárzás – energiát hordozó hullámok, pont mint a látható fény.

A látható fény maga csak egy apró része az elektromágneses spektrumnak: ezt a részt láthatod a szemeiddel.

Ennél alacsonyabb energiaszinten találjuk a rádióhullámokat, aztán a mikrohullámokat, majd az infravörös fényt.

A látható fénynél magasabb energiaszinten pedig ott van az ultraibolya sugárzás, a röntgensugárzás és a gamma-sugárzás.

A gamma-sugarak hihetetlenül erősek.

Egyetlen gammasugár-foton több energiával rendelkezik, mint a látható fény egymillió fotonja együttvéve.

Emiatt a magas energiaszint miatt a gamma-sugárzás az ionizáló sugárzás egy fajtájának számít.

Ez azt jelenti, hogy elég energiája van atomi kötések szétszakításához. [Az atomok nem így néznek ki!]

Emiatt ránk is veszélyesek.

Az ionizáló sugárzás roncsolja a minket életben tartó kifinomult biokémiai gépezetet,

pont mintha puskagolyóval lőnénk keresztül egy órán.

Szerencsére itt, a Földön az ózonréteg megállítja a gamma-sugarakat, kiszűrve őket, mielőtt kárt tehetnének bennünk.

De hogyha a légkör kint tartja az űrből jövő gamma-sugarakat,

hogyan fedeztük fel egyáltalán az ugyancsak az űrből származó gamma-kitöréseket?

A hidegháború alatt

az USA kémműholdakat lőtt fel, amik érzékelni tudták a szovjetek esetleges űrben folytatott atomkísérleteiből származó gamma-sugarakat.

Bombát egyet sem láttak, viszont megfigyeltek az űrből jövő halvány villanásokat,

amik csak pár másodpercig tartottak.

A mai napig talán ez az egyetlen számottevő tudományos felfedezés, amit kémműholdaknak köszönhetünk (legalábbis amiről tudunk).

A csillagászok más-más fajta fényt látó teleszkópok sokaságát használják a felfedezéseikhez,

és ezekkel a kémműholdakkal egy újfajta szempárt kaptak.

A gamma-kitörések harminc évig rejtélynek számítottak, de végül

felfedeztük egynek a forrását: egy hatmilliárd fényévre lévő galaxist.

Ha egy gamma-kitörés ilyen messziről is látható, akkor hihetetlenül nagy energiájúnak kell lennie.

Több energiát kell kibocsátania egy másodperc alatt, mint amennyit a Nap fog az egész tízmilliárd éves élete során,

az Világegyetem legfényesebb eseményeivé téve a gamma-kitöréseket.

Szóval, honnan származnak?

A gamma-kitörések kísérik az Univerzum legerőszakosabb és leginkább végítéletbe illő haláleseteit

és a fekete lyukak születését.

Kétféle gamma-kitörés van:

hosszú és rövid, és mindkettőnek megvan a saját forrása.

A hosszú gamma-kitörések körülbelül egy percig tartanak, és a tudósok úgy gondolják, hogy szupernóvák bocsátják ki őket:

amikor egy masszív csillag magja összeomlik és fekete lyukká válik.

A rövid gamma-kitörések egy másodpercesek és akkor jönnek létre, amikor két, egymás körül keringő neutroncsillag összeolvad.

Évmilliók alatt a pályájuk egyre inkább összeszűkül, ahogy gravitációs hullámokat bocsátanak ki.

Amint elég közel kerülnek, hogy összeérjenek, egymásba csattannak-csapódnak, egy fekete lyukat létrehozva.

A szupernóvák és az összeolvadó neutroncsillagok is ugyanazt adják:

egy fekete lyukat, amit egy, az őt teremtő csillagból vagy csillagokból megmaradt, megmágnesezett gázkorong vesz körül.

Ilyen környezetben a forgás felerősíti a mágneses mezőt, ami tölcsérként irányítja forró anyagsugarakba, jetekbe a részecskéket,

közel fénysebességre gyorsítva őket.

Az ebbe a tölcsérbe érő gáz két szűk, nagy energiájú gamma-sugarakat kilövellő jetet hoz létre,

mint afféle égi lézerfegyver.

Így, a többi űrbéli robbanással ellentétben, amik szétterülnek és elhalnak,

a gamma-kitörések fókuszban maradnak és sokkal messzebbről is észlelhetők.

Ennél több részlet közléséhez több matematika kellene, mint ami egy YouTube-videóba belefér.

A Világegyetem tele van ezekkel a kozmikus orvlövészekkel, amik véletlenszerűen és vakon lőnek bele a sötétbe

és állandóan el is találnak minket.

Átlagosan egyet észlelünk naponta. Szerencsére a legtöbbjük ártalmatlan.

Az általunk eddig észlelt összes kitörés a Tejútrendszeren kívülről származott,

ami túl messze van ahhoz, hogy ártalmas legyen.

De egy közeli gamma-kitörés katasztrofális lenne:

ha tőlünk csak néhány fényévnyire sülne el egy, teljes mértékben megsütné a Föld felszínét.

Legalábbis azt a felét, ami felé nézett.

De még egy ennél távolabbi gamma-kitörés is eltörölhetné a földi életet.

És még nem is kellene telibe találnia.

Ha a kiindulópontja mondjuk néhány ezer fényévnyire lenne,

száz fényév széles lenne, mire elér minket,

úgy átcsapva a Naprendszeren, mint valami árhullám.

Az ózonréteg ugyan véd minket, de inkább a Napból csörgedező ultraviola sugarak ellen van felszerelkezve.

Egy gamma-kitörés letarolná az egészet, ezzel kitéve minket a napsugárzás minden halálos elemének.

Évekig tartana, míg a különböző természetes folyamatok visszapótolják az ózont,

ami bőven elég időt adna a Napnak, hogy sterilre égesse a földfelszínt.

Vagy legalábbis elpusztítsa a komplex életformák nagyját.

Igazából lehet, hogy történt is már ilyen.

Egy gamma-kitörés az egyik lehetséges magyarázata a 450 millió éve történt Ordovícium-szilur kihalási eseménynek,

ami kiirtotta a tengeri fajok közel 85%-át.

Persze ezt nagyjából lehetetlen bizonyítani.

A gamma-kitörések akár arra is adhatnak egy okot, hogy miért nem látunk életet bárhol máshol az Univerzumban.

Lehetséges, hogy rendszeresen törlik tisztára az űr hatalmas szeleteit.

Már azt is feltételezték, hogy a gamma-kitörések miatt az összes galaxis csupán 10%-a lakható a hozzánk hasonló

élet számára.

Szóval, meg fog ölni minket egy ilyen?

Valószínűleg nem.

Egy, a mienkhez hasonló galaxisban évezredenként lehet egy gamma-kitörés.

És ahhoz, hogy kárt tegyen bennünk, közel kell legyen hozzánk és felénk kell mutatnia.

Azonban mivel a gamma-sugarak fénysebességgel haladnak, nem tudhatjuk, hogy felénk tartanak egészen addig, míg ide nem érnek.

Szóval lehet, hogy pont most halad felénk egy gamma-kitörés, hogy kinyírjon mindenkit és mi nem tudhatjuk egészen addig, míg el nem talál minket

és meg nem halunk mindannyian.