Videó

Tranzkript

Erőszak

és háború.

Az Iszlám Állam őrült brutalitása folytatódik,

az oroszok betörnek Ukrajnába,

a palesztínok és izraeliek

pedig továbbra is egymást püfölik.

Nyomasztónak érzed mindezt?

Nos,

ne tedd.

Mert ha ránézel a számokra

látható, hogy a háborúk

mintha kimennének a divatból

miközben a világ populációja

az eddigi legmagasabb.

Úgy tűnik,

hogy épp a legnagyobb békeidőben élünk

az emberi történelem egészét tekintve.

Hogyan lehetséges mindez?

2014 szeptemberétől számítva

4 konfliktus folyt a világon

amely legkevesebb 10.000 ember halálát okozta

2013 januárja óta.

9 konfliktus megölt

több mint 1000 embert

és 13 konfliktus

több mint 100 főt 2013 januárja óta

Nem igazán beszélhetünk békességről,

de gondold végig ezt:

egyik jelenlegi konfliktus sem zajlik

országok között.

Ezek inkább polgárháborúk

vagy helyi konfliktusok.

Habár a polgárháború szörnyű dolog

és nagy szenvedést okoznak,

a hatásuk általában kisebb,

mint egy nemzetek vagy birodalmak közötti háborúé.

Mikor két nemzet háborúba kezd egymással,

sokkal nagyobb erőt tudnak felvonultatni,

hozzáférésük van az állam minden erőforrásához

és utánpótlásához,

és szinte a teljes lakosságot is mozgosíthatják.

Tehát miért váltottunk

a nemzetek közti háborúkról

polgárháborúkra?

Mindehhez sok köze van a

gyarmatosításnak és a hideg háborúnak.

Amikor a hidegháború véget ért, a fegyveres konfliktusok

fő hajtóereje is eltűnt.

De a kommunista diktatúrák felbomlása

De a kommunista diktatúrák felbomlása

új vagy a régi feszültségeket tárt fel

és új konfliktusokhoz vezetett

az immár felszabadított államokban

amelyek gyakran vezettek polgárháborúhoz.

Sokkal fontosabb,

hogy 1945-ben,

szinte egész Afrika, Ázsia nagyrésze,

és Latin-Amerikában egyes részei

gyarmati uralom alatt volt.

1990-re

néhány szigeten kívül mind függetlenek voltak.

De várjunk csak!

Nem lehet, hogy amit a mai multinacionális vállalatok

művelnek a harmadik világban

művelnek a harmadik világban

ugyanolyan rossz, mint a gyarmatosítás?

Nézzük Kongót!

1885-ben vált gyarmatává

a Belga királyságnak.

Egy terület, amely 80-szor akkora, mint Belgium.

Erőszakot követtek el

az őshonos kongóiak ellen

és a gazdasági kizsákmányolás

könyörtelen rendszere

mintegy a lakosság felét kiirtotta

1908-ig.

Mintegy 10 millió kongóit végeztek ki

vagy halt éhen.

Milliókat csonkítottak meg és traumatizáltak.

Kongó gazdasági kizsákmányolása

továbbra is prioritást élvezett

és a kényszermunka sem szűnt meg teljesen

a belga uralom végéig,

azaz 1960-ig.

Ami nem is volt olyan régen.

Szóval nem.

A gyarmatosítás sokkal rosszabb volt

a mai kapzsi kapitalizmushoz képest

és ez csak két generációval ezelőtt ért véget.

A legtöbb konfliktus,

amely most folyik

azokon a területeken van, amelyek 60 évvel ezelőtt

külföldi ellenőrzés alatt álltak.

De a dolgok javulnak.

1989-ig,

gyakori volt az egyoldalú győzelem

egy polgárháborúban,

míg manapság a “győzelmek” sokkal ritkábbak.

Ugyanakkor,

10%-ról közel 40%-ra ugrott

a tárgyalással végződő polgárháborúk aránya.

Mi a helyzet a világ többi részével?

Miért hagyták abba a nemzetállamok

egymás megtámadását?

Ennek 4 fő oka van:

Az első:

Demokratizálódás.

A folyamatos fejlődés

az önkényuralomból a demokrácia felé.

A demokratikus államok szinte soha nem harcolnak egymással.

Az összes állam-állam elleni háború

amely 1900 óta zajlott

csak egy kis hányada volt demokráciák közötti.

A második ok:

A globalizáció.

Háború nem szolgálja olyan hatékonyan

a gazdasági célok elérését, mint régen.

Ma már szinte mindig olcsóbb

megvásárolni az erőforrásokat a világpiacon,

mint erőszakkal elvenni.

Más nemzetek tagjai

értékesebbek nekünk élve, mint holtan.

Összességében ez egy igen új elképzelés.

A harmadik ok:

A háború annyira 20. századi…

Egészen az I. világháborúig a hadviselést

az emberi tapasztalat elengedhetetlen részének tekintették

és egy értékes eszköznek tartották, amely bevethető

a kitűzött célok elérése érdekében, amikor a diplomácia

falnak ütközik.

Ma már vannak szabályaink, amelyek az agressziót

illegálisnak tekintik és leszögezik,

hogy fegyveres erők

csak indokolt önvédelem esetén vethetők be,

vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsának engedélyére.

Ezek a szabályok máig sérülnek

de immár nehezebb megsérteni őket

éles tiltakozások és rosszallások nélkül.

Emellett ott van a Nemzetközi Bíróság Hágában

a háborús bűnök tárgyalására.

És ez egy nagyon új fejlemény.

A negyedik ok:

A határokat mára többnyire rögzítettük.

A II. világháború után

a területekért vívott háborúk általánosságban leálltak

amikor a legtöbb ország kötelezte magát,

hogy elfogadja a nemzetközi határokat

és tiszteletben tartja más nemzetek autonómiáját.

De vajon ez az egész csak egy anomália

vagy a tartós béke felé haladunk?

Az igazság az, hogy

még nem tudjuk.

Elég nagy mintára van szükségünk ahhoz,

hogy kizárhassuk a történelmi átlagot,

ami körülbelül 1 vagy 2 nagy háborút jelent századonként.

Még nem telt el elég idő a II. világháború óta,

hogy kizárjuk annak lehetőségét,

hogy nem lesz több háború.

Ha nem következik be egy nagyobb háború

a következő 75 évben,

igazán bízhatunk abban,

hogy az emberiség megváltozik.

Amint látod, a háborúk véget érhetnek.

Igen, sok helyen vannak kemény konfliktusok,

de összességében

a dolgok jó irányba haladnak.

És még jobbá tehetjük a világot azzal,

hogy beszélünk a békéről és a demokráciáról.