Videó

Tranzkript

Atomfegyverekkel játszadozni videókban szórakoztató.

A robbantgatásnak van valami megmagyarázhatatlan varázsa,

és valami rémisztő kíváncsiság a tűzgolyók, lökéshullámok és sugárzás iránt.

És bár ez segít felbecsülni a pusztítóerőt,

Mégsem érthetjük meg ezáltal egy atomrobbanás valódi hatásait.

Ez nem városnyi TNT-halmokról szól,

vagy arról, milyen fényes egy robbanás.

Az atomfegyverek Rólad szólnak.

Ezért a Vörös Kereszttel és a Vörös Félholddal együtt bemutatjuk,

hogy mi történne egy atomrobbanás esetén egy mai nagyvárosban.

Nem atomháború, csupán egyetlen robbanás.

A történetünk egy nagyobb település belvárosában kezdődik.

Az emberek munkába mennek, vizsgákra tanulnak, elvesznek a gondolataikban és mindennapi életükben.

Ekkor itt, felrobban egy atomtöltet, és az idő megáll.

A robbanás első fázisához egy másodperc sem kell.

A másodperc ezredrésze alatt egy Napnál is forróbb plazmagömb képződik,

és egy több, mint 2 km átmérőjű tűzgolyóvá nő.

Ezen a gömbön belül mindenki eltűnik.

Mint egy csepp víz a forró serpenyőn.

Halk sistergés,

aztán volt-nincs.

A legtöbb épület, autó, fa, szobor és ember…

…elporladva.

Először a villanás, egy igazi fény-szökőár halad át a városon egy pillanat alatt.

Ha a robbanáskkor épp abba az irányba nézel,

néhány órára megvakulsz.

A fény energiája hőhullámot generál.

Ez olyan forró, hogy tulajdonképpen mindent eléget

a robbanás 13 kilométeres körzetében.

Ez azt jelenti, hogy 500 négyzetkilométeren belül

minden, ami éghető,

kigyullad.

Műanyag, fa, szövet, szőr és bőr.

Ha a hőhullám sugarában vagy,

egyik pillanatban munkába tartasz,

a következőben már mindened ég.

Ekkor megkezdődik a második fázis.

Pár másodperc kell hozzá.

A legtöbb embernek ekkor feltűnik, hogy valami nincs rendjén,

de százezrek számára ekkor már késő.

A villanást a lökéshullám követi.

A robbanás hője és sugárzása egy buboréknyi szupermeleg, óriási nyomású levegőt hoz létre maga körül, ami

robbanásszerűen kezd tágulni.

Gyorsabban, mint a hangsebesség,

hurrikánoknál és forgószeleknél is erősebb széllökéseket létrehozva.

Az emberi infrastruktúrának esélye sincs ellene.

A legtöbb épület a robbanás 1 kilométeres sugarában

az alapjáig ledől.

Csak a vasbeton képes részben ellenállni a nyomásnak.

A környező parkokban, ahol a nyugdíjasok a kacsákat etetik,

az immár égő fák százai tőből kitörnek, mint a fogpiszkálók.

Ha épp az utcán vagy, elrepülsz, mint búzaszem a forgószélben.

A lökéshullám gyengül, ahogyan kifelé halad, ám mégis

körülbelül 175 négyzetkilométernyi épület

dől össze kártyavárként, csapdába ejtve

több tízezer embert, akinek nem volt idejük reagálni.

Benzinkutak robbannak fel, és a tűz továbbterjed a romok közt.

Egy gombafelhő emelkedik a levegőbe a tűzgolyó maradványaiból,

por és hamu emelkedik több kilométer magasra az égbe

a következő pár percben, amely sötét árnyékot vet

az alatta elterülő város romjaira.

Ez magába szippantja a város körüli friss levegőt, még több épületet elpusztítva és oxigéntöbbletet előidézve.

A várostól függ mi történik ezután.

Ha elegendő az égéstermék, a tüzek tűzviharrá válhatnak ami felégeti

a romokat, mindenki mást aki csapdába esett

és a pusztulás elől menekülőket is.

A robbanás 21 kilométeres körzetén belül az emberek

akárcsak te, odaszaladnak az ablakhoz, hogy képeket készítsenek

a gombafelhőről, mit sem sejtve arról, hogy a lökéshullám feléjük közelít

amely betöri az ablakokat, éles üvegszilánkokból álló

vihart zúdít az ember arcába.

A harmadik fázis, a következő órákban és napokban kezdődik.

Hozzászoktunk ahhoz, hogy a katasztrófától függetlenül, segítség érkezik majd.

Ezúttal másképp lesz.

Az atomrobbanás olyan, mintha minden természeti katasztrófa egyszerre következne be.

A sebesültek száma százezres- vagy akár milliós

nagyságrendű. Sebek, törött csontok,

komoly égési sérülések. A következő percekben

és órákban

több ezren halnak meg ezen sérülések miatt.

Rengetegen rekednek a romok alatt, akár egy földrengés után,

vagy épp vakulnak meg,

süketülnek meg a lökéshullámtól,

és képtelenek átjutni a törmelékkel elzárt utcákon.

Rémültek, össze vannak zavarodva és nem tudják mi történt velük,

vagy hogy éppen miért.

Valószínűleg a legtöbb kórház már a földdel egyenlő,

és a legtöbb egészségügyi dolgozó vagy halott,

vagy súlyos sérült, akárcsak mindenki más.

A szerencsések; metróban tartózkodók és akik épp jó helyen álltak, hogy ne égjenek meg vagy

sérüljenek meg,

még koránt sincsenek biztonságban.

A fegyver fajtájától, a robbanás helyétől és az időjárástól függően

Fekete eső kezd hullani az égből, radioaktív hamut és port mosva a városba,

befedve mindent

és mindenkit.

A láthatatlan és kártékony radioaktív sugárzás okozta szörnyűségek kezdetüket veszik.

Minden egyes lélegzetvétellel méreg jut a túlélők tüdejébe.

A következő pár napbban a sugárzásnak leginkább kitettek meghalnak.

Nem jön segítség. Órákon, vagy akár napokon át.

A civilizáció nem működik,

ha megsemmisül az infrastruktúra.

Az utak elzáródtak, a sínek meghajoltak, a kifutópályák tele törmelékkel.

Nincs víz, nincs áram,

nincs távközlés,

és nincsenek boltok, ahonnan feltöltsék a készleteket.

A környező városokból érkező segítség nehezen tud majd bejutni a területre,

és ha ez sikerül is,

a sugárszennyezés rizikóssá teszi, hogy közel kerüljenek.

Egy atomtámadás után magadra vagy utalva.

Apránként elő-előjönnek túlélők gyalog a romok közül,

sugárzóanyaggal szennyezve,

és a kevés megmaradt holmijukkal.

Lassúak, szenvednek, sokk alatt állnak,

és mindnyájuknak sürgősen étel, víz és orvosi ellátás kell.

És az atombomba hatása

nem ér véget amikor elalszanak a tüzek és felszáll a füst.

A környező kórházak nincsenek felkészülve egy ekkora katasztrófára,

és túlterheltek a sok tíz- vagy akár százezer súlyos állapotú beteggel.

A következő hetekben, hónapokban és években

sok túlélő rákos,

például leukémiás lesz.

Azért nem beszél erről egyetlen kormány sem,

mert nincs megvalósítható humanitárius segítségnyújtás

egy atomrobbanás után.

Egy atomtámadás áldozatain igazából lehetetlen segíteni.

Ez nem egy hurrikán, erdőtűz, földrengés, vagy

atombaleset.

Ez olyan mint mindegyik egyszerre, csak rosszabb.

Egyetlen ország sincs felkészülve erre.

Sok minden változott az elmúlt években,

és néhány ország vezetői újra nyíltan

fenyegetik egymást atomfegyverekkel.

Sok szakértő szerint évtizedek óta most a legmagasabb

egy atomtámadás esélye.

A kormányok azt mondják az embereknek, hogy jó, ha nekünk van atomfegyverünk,

de az rossz, ha bárki másnak van;

azt, hogy valamiért muszáj másokat tömegpusztító fegyverekkel fenyegetni,

hogy mi biztonságban legyünk.

De te biztonságban érzed magad így?

Csupán pár kulcsembernek kell megőrülnie vagy önfejűnek lennie,

elég egy apró baki, vagy félreértés,

hogy egy elképzelhetetlen katasztrófa vegye kezdetét.

Videókban robbantgatni szórakoztató.

A valóságban robbantgatni… nem annyira.

Van viszont megoldás:

Elpusztítani az összes atomfegyvert,

és megfogadni, hogy soha nem gyártunk többet.

2017-ben az országok majdnem 2/3-a,

több száz civilszervezet támogatásával, valamint

a Vörös Kereszt és a Vörös Félhold közreműködésével

szerződésben megtagadta az atomfegyverek használatát.

Ez nem arról szól, hogy kinek van és kinek nincs atomfegyvere.

Maguk a fegyverek a gond.

Rendkívül erkölcstelenek

és komoly veszélyt jelentenek mindenkire.

Mindegy milyen országban élsz,

vagy milyenek a politikai nézeteid;

követelnünk kell, hogy örökre eltűnjenek.

Nyomás nélkül ez nem történhet meg.

Ha te is nyomást akarsz gyakorolni,

személyesen is tehetsz az ügyért:

Látogass el a notonukes.org oldalra, hogy többet megtudj az atomfegyverekről,

és arról, hogy TE mit tehetsz ellenük.