Videó

Tranzkript

A nemzetközi bankrendszer egy rejtély.

Jelenleg több, mint 30 000 különböző bank létezik világszerte

amelyek hihetetlen mennyiségű vagyont birtokolnak.

A top 10 bank durván 25 billió amerikai dollárral rendelkezik.

Manapság a bankrendszer nagyon bonyolultnak tűnik,

de eredetileg az ötlet az volt, hogy az élet egyszerűbb legyen.

A 11. századi Itália volt akkoriban az európai kereskedelem központja.

A kontinens összes kereskedője itt találkozott azért, hogy kereskedjen az áruival.

De volt egy kis gond:

Túl sok valuta volt forgalomban.

Pisában a kereskedőknek hét különböző típusú érmét kellett kezelniük

és állandóan váltani kellett a pénzüket.

Ez az cserekereskedelem, amely általában a szabadban, a padokon zajlott,

adta nekünk a “bank” szót.

Az olasz “Banco” szóból, amely padot jelent.

Az utazás veszélyei, hamis pénz és a hitelhez jutás nehézsége

az embereket gondolkodásra késztette.

Itt volt az ideje egy új üzleti modellnek.

Zálogkölcsönzők elkezdtek hitelt adni az üzletembereknek,

amíg genovai kereskedők kifejlesztették a készpénz nélküli fizetést.

Bankok hálózatai terjedtek el Európa szerte, hiteleket osztva

még az egyháznak, vagy az európai királyoknak is.

Mi a helyzet ma?

Dióhéjban, a bankok üzletei kockázatkezelésről szólnak.

Ez egy leegyszerűsített változata annak, ahogyan mindez működik.

Az emberek a pénzüket a bankokban tartják és ezért egy apró összegű kamatot kapnak.

A bank fogja ezt a pénzt, és kölcsönadja sokkal magasabb kamattal.

Ez egy kiszámított kockázat, mert néhány hiteles nem fogja visszafizetni a hitelét.

Ez a folyamat alapvető a gazdasági rendszerünkben,

mert biztosítja az emberek számára az erőforrásokat, hogy bizonyos dolgokat megvegyenek, mint például házakat,

vagy az ipar számára, hogy bővíthesse az üzletét és növekedjen.

Tehát bankok fogják a tőkét, amelyet a megtakarítók nem használnak

és átváltoztatja őket alaptőkévé, amelyet a társadalom használhat, hogy bizonyos dolgokat csináljon.

A bankok más bevételi forrásai közé tartoznak

a takarékbetétek elfogadása, a hitelkártyabiznisz, valuták vásárlása és eladása,

a letétkezelő üzlet és a pénzkezelési szolgáltatások.

Napjainkban a fő probléma a bankokkal az, hogy

hogy sokuk felhagyott a hagyományos szerepével,

a hosszútávú pénzügyi termékek biztosításával a rövidtávú haszon javára,

amely sokkal nagyobb kockázatot rejt magában.

A pénzügyi fellendülés során, a legtöbb nagy bank olyan pénzügyi

konstrukciókat kezdett nyújtani, amelyek alig voltak felfoghatóak és

olyan módokon kereskedtek, ami gyors bevételeket hozott számukra

és a vezetőik és a kereskedőik milliókat kerestek nyereségrészesedésben.

Gyakorlatilag szerencsejáték volt az egész

és egész gazdaságokat és társadalmakat károsított meg.

Mint 2008-ban,

amikor a bankok, mint például a Lehman Brothers alapvetően bárkinek adott hitelt, aki

házat akart vásárolni,

és ezáltal a bankot egy rendkívül veszélyes kockázati pozícióba tette.

Ez az ingatlanpiac összeomlásához vezetett az Egyesült Államokban és Európa egyes részein,

okozva ezzel a részvérárfolyamok zuhanását,

amely végül egy globális bankválsághoz vezetett

és a történelem egyik legnagyobb pénzügyi kríziséhez.

Több száz milliárd dollár csak úgy elpárolgott.

Emberek milliói veszítették el munkájukat, és sok-sok pénzüket.

A világ legnagyobb bankjai többségének milliárdos bírságokat kellett fizetni

és a bankárok a legkevésbé megbízható szakemberekké váltak.

Az USA kormányának és az Európai Uniónak hatalmas mentőcsomagokat

kellett összerakniuk, hogy felvásárolják a rossz vagyontárgyakat és leállítsák a bankok becsődölését.

Új szabályok léptek hatályba, hogy szabályozzák a banki üzletet.

Kötelező banki sürgősségi alapokat kényszerítettek ki,

hogy elnyeljék egy esetleges újabb pénzügyi válság csapásait.

De az új, szigorú jogszabályok más részeit sikeresen blokkolta a banki lobbi.

Manapság egyre nagyobb teret nyernek a finanszírozás más módjai,

mint az új befektetési bankok, amelyek éves díjat számolnak fel, és nem kapnak jutalékot az eladásokból,

így biztosítva a motivációt, hogy valóban az ügyfeleik érdekét tegyék legelőre.

Vagy a hitelszövetkezetek: együttműködésen alapuló kezdeményezések, amelyeket azért hoztak létre a 19. században,

hogy kijátsszák a hitelcápákat.

Dióhéjban, ők hasonló pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak, mint a bankok,

de a hangsúly inkább a közös értéken van, nem pedig a profit maximalizálásán.

Az meghirdetett céljuk megteremteni a lehetőséget tagjaik számára, hogy például kisvállalkozást indíthassanak,

bővíthessék a gazdaságukat, vagy családi házat építhessenek, miközben ők is tesznek be a közösbe.

A tagjaik irányítják őket, demokratikusan megválasztva a vezetőtestületet.

Világszerte, a hitelszövetkezet-rendszerek jelentősen eltérnek egymástól,

kezdve a maroknyi taggal rendelkezőktől

egészen a több milliárd amerikai dollárt érő szervezetekig

és több százezer tagig.

Mivel a hangsúly a tagjaik előnyben részesítésén van,

a hitelszövetkezetek kevésbé hajlandóak kockázatot vállalni.

Ami megmagyarázza, hogy a hitelszövetkezetek, bár szenvedtek károkat,

nem dőltek be olyan mértékben a legutóbbi válság során, mint a hagyományos bankok.

Nem szabad megfeledkeznünk a közösségi finanszírozás robbanásszerű növekedéséről sem az elmúlt években.

Eltekintve attól, hogy remek videojátékokat tettek valósággá,

ezek a megjelenő új platformok lehetővé tették az emberek számára, hogy sok kicsi befektetőtől vegyenek fel hitelt,

megkerülve a bank közvetítő szerepét.

De ugyanez működik az iparban is.

Rengeteg új technológiai vállalat kezdte a Kickstarter-en vagy az Indiegogo-n.

A finanszírozást nyújtó egyének boldogok, hogy valami nagy dolog részesei lehetnek,

és hogy olyan ötletekbe fektethetnek, amikben hisznek.

Mindeközben a kockázat olyan mértékben szétoszlik,

hogy még ha a projekt kudarcot vall is, senkinek nem származik belőle jelentős kára.

És végül, de nem utolsósorban: a mikrohitelek.

Ezek sok-sok apró kölcsönt jelentenek,

és többnyire a fejlődő országokban adják őket, hogy segítsenek az embereknek kitörni a szegénységből;

olyan embereknek, akik korábban nem férhettek hozzá a

pénzhez, ami egy vállalkozás elindításához szükséges,

mert úgy ítélték, hogy nem éri meg velük foglalkozni.

Manapság a mikrohitelek több milliárd dolláros üzletágat jelentenek.

Szóval, habár a bankok tevékenysége nem feltétlenül a legkedveltebb dolgaid egyike,

a bankok szerepe az emberek és a vállalkozások finanszírozásában

elengedhetetlen a társadalom számára, és akárhogy is nézzük, szükségszerű.

Viszont arról, hogy ki csinálja a jövőben és hogyan,

már nekünk kell döntenünk.

Feliratok az Amara.org közösség által