Videó

Tranzkript

[Réges-régen]

A történelmünk nagy része folyamán az emberiség népessége csak lassan nőtt,

amíg nem fedeztük fel, hogy miként jussunk több élelemhez és éljünk tovább.

Ezt követően, mindössze 100 év alatt, a világ népessége megnégyszereződött.

Ez egy túlzsúfolt bolygó apokaliptikus látomásához vezetett.

De a népesség növekedése valójában 1960-ban érte el a csúcspontját.

Azóta a termékenységi ráta zuhanni kezdett, ahogy az országok iparosodni és fejlődni kezdtek.

A világ népessége várhatóan a század végén, 11 milliárd körülire fog beállni.

De az ördög a részletekben rejlik.

Nézzünk csak meg egy régiót:

Fekete-Afrikát.

46 ország területén élő egymilliárd ember otthona volt 2019-ben.

Noha növekedési üteme lelassult az elmúlt néhány évtizedben,

még mindig jóval magasabb, mint a világ többi részén.

Míg egyes előrejelzések körülbelül 2,6 milliárd emberre számítanak,

mások szerint akár 5 milliárdra is rúghat 2100-ig.

Ez a növekedés óriási kihívást jelentene bármely társadalom számára.

De Fekete-Afrika egyben a világ legszegényebb övezete is.

Tehát Fekete-Afrikának vége?

És hogyan lehet, hogy a különböző becslések 2,4 milliárd emberrel térnek el egymástól?

Mint mindig, ez is bonyolult.

Fekete-Afrika egy kitalált fogalom,

és egy sok szempontból pontatlan.

Botswana olyan messze van a Sierra Leonétól,

mint Írország Kazahsztántól.

És körülbelül annyi közös is van bennük.

De egy kis általánosítás nélkül

ez a videó egy óra hosszú lenne.

Számos különféle kutatóval beszéltünk e videó készítése előtt,

és sok mindenben nem értettek egyet

Főként abban hogy a termékenység mennyire számít a szegénység szempontjából.

Mindent megtettünk, hogy összefoglaljuk kutatásainkat és azt, amit elmondtak nekünk,

de kezeld őket fenntartással,

és nézd meg forrásainkat, ahol mindezt részletesebben is kifejtettük.

Oké, térjünk vissza újra a globális nézőponthoz.

Néhány évtizeddel ezelőtt számos ázsiai ország

hasonló helyzetben volt, mint ma Fekete-Afrika.

A lakosság nagy része mélyszegénységben élt,

és a születési ráta nagyon magas volt.

Nézzük Bangladest.

Az 1960-as években a nőknek átlagosan 7 gyermekük született.

25%-uk meghalt, mielőtt betöltötte volna az 5 éves kort,

és azoknak, akik túlélték,

csak a 20%-a tanult meg írni-olvasni.

A várható életkor 45 év volt,

és az egy főre jutó jövedelem az egyik legalacsonyabb a világon.

Szóval az 1960-as évek elejétől

Banglades elindította a családtervezési programot,

amelynek három alappillére volt.

1. Az oktatás segített megváltoztatni a nők kilátásait.

A felsőfokúbb végzettségű nők általában kevesebb gyereket akarnak,

és későbbre lesznek anyák is.

2. A jobb egészségügyi ellátás csökkentette a gyermekelhalálozást,

és arra vitte a szülőket, hogy kevesebb gyereket vállaljanak

mert számíthattak arra, hogy azok már felnőnek.

3. Terepmunkások fogamzásgátlókat vittek még a legtávolabbi területekre is,

amelyek használata az 1975-ös 8%-ról

2019-ben 76%-ra nőtt

Ezek az intézkedések együttesen jelentősen lelassították a népesség növekedését.

1960-ban az átlagos bangladesi nőknek 7 gyerekük volt.

1995-ben 4

majd 2019-re ez 2-re csökkent.

Ez megváltoztatta az ország demográfiai adatait és a gazdaságot is.

Korábban sok gyermek született,

de meghaltak, mielőtt hozzájárulhattak volna a társadalomhoz.

Ahogy lecsökken a születések - és még inkább a gyermekkori halálozások száma, a dolgok megváltoznak.

A gyerekek oktatásban részesülnek,

és termelő felnőttekké válnak.

A kormány képes volt forrásainak egy részét átcsoportosítani

a gyerekhalandóság csökkentéséről a gazdaság fellendítésére.

2024-re Banglades várhatóan felemelkedik

a legkevésbé fejlett országok kategóriájából

a fejlődő gazdaságú országok közé.

Más ázsiai országok, mint például Dél-Korea, India, Thaiföld vagy a Fülöp-szigetek

hasonló folyamaton mentek keresztül,

gyakran még gyorsabban.

Az egészségügybe és az oktatásba történő beruházások alacsonyabb születési arányt eredményeztek,

ami megváltoztatta a lakosság összetételét,

és lehetővé tette a kormányok számára hogy fellendítsék a gazdaságot.

Miért nem ugyanez a helyzet Fekete-Afrikában?

Afrika egészében jelentős előrelépés történt a gyermekkori elhalálozás terén,

viszont különösen Fekete-Afrikában,

az oktatás lassabban fejlődött, mint a világ más részein.

És bár 1990 óta a fogamzásgátlók használata összességében megkétszereződött a régióban,

a serdülők 60%-a számára a modern fogamzásgátlás

továbbra sem elérhető.

Ennek bonyolult okai vannak,

és lehetetlen egyszerű választ adni rá.

Afrika egy hatalmas terület különböző kultúrákkal és népekkel.

De van néhány fő tényező.

Sok Fekete-Afrikai ország a gyarmatosítástól szenvedett még néhány évtizeddel ezelőttig,

és a függetlenségbe való átmenet gyakran nem ment könnyen.

Az újdonsült országok nemzetségileg többnyire sokszínűek voltak és hiányzott belőlük az egység

Néhány területet többször sújtottak polgárháborúk

és katonai összetűzések vagy ingatag kormányok alatt szenvedtek ,

ami nagyon megnehezítette az infrastruktúra és az egészségügyi ellátások bővítését.

Szóval Afrika rosszabb helyzetből indult, mint Ázsia.

A külföldi segély és annak felhasználása, különösen a hidegháború alatt,

szintén egy ellentmondásokkal terhelt kérdés.

De ez a téma túl komplex ahhoz, hogy néhány mondatban össze tudjuk foglalni,

ezért a jövőben egy önálló videót fogunk szentelni neki.

Végül, vannak kulturális vonatkozásai is annak,

hogy miért nehéz Afrikában a családtervezésről beszélni.

Néhány kritikus szerint ha visszaszorítjuk a termékenységet, azzal beavatkozunk a helyi kultúrákba és hagyományokba.

De azzal, hogy nem beszélünk egy gondról, nem segítjük azt megoldani.

Mindez nem vonatkozik a régió összes országára.

Végülis 46 országról beszélünk,

némelyik komoly bajban van,

de mind különbözőek és egyedi problémákkal küzdenek.

Ha a népességnövekedés a jelenlegi ütemben folytatódik,

akkor Fekete-Afrikának 2100-ra 4 milliárd lakosa lesz.

Oké. Szóval, akkor mit tehetünk?

Ami azt illeti, nagyon is sokat!

Különösképpen befektetésekkel és segélyekkel, amiket az oktatás,

a családtervezés és az egészségügy fejlesztésére fordítunk.

Meglepően kis változásoknak is hatalmas hatása lehet.

Ha, például, a nők jobb oktatásban részesülnek,

és csupán két évvel később szülik meg az első gyermeküket,

ez a parányi rés két generáció között

2100-ra 400 millióval kevesebb embert eredményez,

vagyis összben 3,6 milliárdot.

Ha az oktatást és a családtervezést elérhetővé tesszük minden afrikai nő számára,

ahogy a fogamzásgátlást is, maguk döntehetik el, mikor szülnek.

Ha a családok eldönthetik, hány gyereket akarnak,

a születési előrejelzések 30%-kal zuhannak, ez 2,8 milliárd gyereket jelent.

Ez nem puszta elmélet.

Sok példánk van, ami okot ad az optimizmusra.

Etiópia, Afrika második legnépesebb országa

viszonylag rövid idő alatt hatalmas fejlődést ért el.

Az egészségügy fejlesztése visszavetette a gyermekhalandóságot

20%-ról 7%-ra 1990 óta.

Az éves költségvetés 30%-át az oktatásra fordították,

és az iskolák száma két évtized alatt a 25-szörösére nőtt.

Szóval, összefoglalásképpen,

komoly kihívások vannak előttünk, de korántsem megoldhatatlanok.

Fekete-Afrikának nem sajnálatra vagy alamizsnára van szüksége,

hanem figyelemre és igazságos befektetésekre.

Ez a régió gazdag erőforrásokban, kultúrában és lehetőségekben.

Ha a dolgok jól alakulnak,

egy ahhoz hasonló változást láthatunk majd, mint ami Ázsia nagy részében zajlott le

az elmúlt 30 évben.

(háp)