Videó
Tranzkript
Az ipari forradalom óta az emberek
1,5 billió tonna szén-dioxidot, vagy másnéven CO2-t
bocsátottak ki a föld légkörébe.
2019-ben még ezen felül
körülbelül 37 milliárdot bocsátottunk ki.
Ez 50%-al több mint 2000-ben,
és majdnem háromszor annyi mint 50 évvel ezelőtt.
És nem csak CO2-t,
hanem egyre nagyobb mennyiségben más üvegházhatású gázokat is kibocsátunk,
mint például a metánt és a dinitrogén-oxidot.
Az összes üvegházhatású gázainkat összeadva
51 milliárd tonna CO2-egyenértéket bocsátunk ki évente.
És az emisszók folyamatosan növekednek.
De nullára kellene lecsökkeniük.
Az utóbbi években a következmények
komolyabbá és láthatóbbá váltak.
Majdnem minden évben
valamilyen szörnyű rekord megdől.
Több hőhullám volt, a legnagyobb gleccserolvadás,
és az Északi sarkon a legkevesebb feljegyzett jégszint.
Az utolsó 22 évből 20 volt az addigi legmelegebb.
Az egyetlen mód a gyors klímaváltozás lelassítására
a kollektív emiszziónk gyors csökkentése.
Minden ország egyetért ezzel papíron,
azon viszont nem értenek eggyet, hogy ki a felelős,
vagy hogy kinek kell a legtöbbet tennie.
A fejlett országok a saját erőfeszítéseikre
hívják fel a figyelmet, és arra a tényre,
hogy a nagy fejlődő országok, kifejezetten Kína
jelenleg sokkal több szén-dioxidot bocsátanak ki.
Ezzel szemben a fejlődő országok azzal érvelnek,
hogy a nyugat emissziói életmód-emissziók,
amíg a fejlődő országoknak
ezek túlélési-emissziók.
Mások a fejlett országokat álszántnek hívják, akik meggazdagodtak a korlátlan szennyezésből,
és most azt várják el másoktól, hogy ne iparosodjanak
és, hogy szegények maradjanak.
Akkor ki a felelős a klímaváltozásért
és CO2 kibocsátásért?
És a múlttól eltekintve kinek kell a legtöbbet tennie ma?
Ebben a videóban kizárólag nemzetállamokról fogunk beszélni.
A fosszilis üzemanyag iparral egy másik videóban foglalkozunk majd.
Első kérdés a háromból:
Mely országok bocsátják ki a legtöbb széndioxidot ma?
2017-ben az emberek körülbelül
36 milliárd tonna CO2-t bocsátottak ki.
Több mint 50% Ázsiából jött.
Észak-Amerika és Európa a következőek 18%-kal és 17%-kal.
Míg Afrika Dél-Amerika és Óceánia összesen csak 8%-kal járult hozzá.
Kína messze a világ legnagyobb kibocsátója
10 milliárd tonna CO2-vel évente,
ami a globális kibocsátás 27%-a.
A következő az USA 15%-kal, és az Európai unió körülbelül 10%-kal
Együttesen ez több mint a fele a világ kibocsátásának.
Tehát nyilvánvaló, hogy e három ipari blokk intézkedése nélkül az emberiség
nem képes szén-dioxid semlegessé válni, és megelőzni a súlyos klimaváltozást.
Következő a listánkon India 7%-kal,
Oroszország 5%-kal, Japán 3%-kal,
és Irán, Szaud-Arábia, Dél-Kórea,
és Kanada mind kicsivel 2% alatt
Együtt az első hárommal a top tíz
a globális kibocsátások 75%-áért felelős.
De ha csak a mai helyzetet nézzük,
akkor nem a teljes képet kapjuk.
- kérdés a háromból:
Mely országok bocsátottak ki a legtöbbet összesen?
Ha a történelmi kibocsátásokat nézzük,
akkor a szemlélet drasztikusan megváltozik.
Az Egyesült Államok és az Eu mindketten megelőzik Kínát.
Az Egyesült Államok a történelmi emissziók 25%-áért felelős,
400 millió tonna CO2 kibocsátásával, a nagy részét a 20. században.
A második helyen az Eu van, 22%-kal.
Kína a harmadik, valamivel kissebb mint 13%-kal.
Ez körülbelül fele az Egyesült Államok hozzájárulásának.
India hozzájárulása lezsugorodik 3%-ra, egyész Afrikával és Dél-Amerikával együtt.
Az egyesült királyság felelős az évi kibocsátás 1%-áért, de
a történelmi felelősség 5%-a az ővé.
Németország, ma az évi kibocsátás 2%-ával, összesen majdnem 6%-kal járult hozzá,
ami annyi mint egész Afrika és Dél-Amerika együtt.
Tehát azt a narratívát, hogy a gyors klímaváltozás
igazából a fejlődő országok felelőssége,
nehéz megvédeni ha a tények számítanak.
De ez még mindig nem a teljes történet.
Mert ha csak az országokra koncentrálunk, akkor összekeverünk 2 dolgot:
a népességszámokat és az összes emissziókat.
Ha egy országban több ember él, akkor a kibocsátása is nyilvánvalóan több lesz.
Máshogy látjuk a dolgokat, ha egyéneket nézünk,
mint te, kedves néző.
- kérdés a háromból:
Mely országok bocsátják ki a legtöbb szén-dioxidot személyenként?
Az átlagos ember évente körülbelül 5 tonna CO2-ért felelős.
De az átlagok félrevezetőek lehetnek.
Az legnagyobb személyenkénti kibocsátással rendelkező országok
a világ legnagyobb olaj és gáz termelői.
2017-ben Katar-nak volt a legnagyobb kibocsátása,
49 tonnával személyenként.
A következő Trinidad és Tobago, Kuwait,
az Egyesült Arab Emírségek, Brunei, Bahrein, és Szaud-Arábia.
De ezek kivételek.
Ausztráliának van az egyik legnagyobb személyenkénti emissziója, 17 tonna évente
Ez majdnem triplája a globális átlagnak,
és kicsivel több mint az átlag az Egyesült Államokban és Kanadában, 16 tonnával
A németek kicsivel jobban állnak, közel 10 tonnával,
de ez akkor is kétszer annyi mint a globális átlag.
Kínának van a legtöbb kibocsátása,
de egyben a világ legnépesebb országa
1.4 milliárd emberrel, a föld népességének 18,5%-ával.
Személyenként átlag felett van, 7 tonnával.
Történelmileg a CO2 kibocsátás szorosan kapcsolódott a magas életszínvonalhoz.
A jólét az eggyik legjobb mutatója a szén-dioxid lábnyomunknak,
mert ahogy gazdagabbá válunk
hozzájutunk a villamos energiához, fűtéshez,
légkondícionáláshoz, világításhoz, modern főzéshez,
autókhoz vagy repülőkhöz, okostelefonokhoz, számítógépekhez,
és online kapcsolatokat tartunk fent a föld másik felén lévő emberekkel.
Kína kibocsátásainak óriási növekedése
egyben az eddigi legnagyobb csökkenést is jelentette súlyos szegénységben.
Ha elosztjuk a CO2 kibocsátásokat bevétel alapján,
akkor azt látjuk hogy a gazdaggabb félben lévő országok
a kibocsátások 86%-áért felelősek, míg az
szegényebb fél csak 14%-ért.
Az átlagos német 5-ször annyit bocsájt ki mint az átlagos indiai.
Csak 2.3 nap alatt az átlagos amerikai
annyit bocsájt ki mint az átlagos Nigériai egy év alatt.
Ezen felül a kemény valóság az,
hogy az országok melyek legkevesebbet járulnak hozzá a problémához,
egyben akzok is melyek a legtobbet veszíthetik a klímaváltozás miatt.
A fejlődő országokat fogja súlytani a legnehezebben.
A következmények lehetnek az élelmezés bizonytalansága,
konfliktusok nyersanyagok miatt, gyakoribb és súlyosabb környezeti katasztrófák,
és nagy méretű klíma-menekült mozgalamak.
- kérdés a háromból:
Akkor kié a felelősség?
Ma a legtöbb gazdag ország kényelmes helyzetben van.
Gazdaggá váltak évszázadokon kersztüli fosszílis üzemanyagok égetésén, és ipari termelésen.
Nagy történelmi lábnyomuk van,
és a gazdagságuk azt jelenti hogy még mindig sokat bocsátanak ki személyenként.
De az országaik évi kibocsátása már eltörpül más országok mellet,
mert az óriás ami Kína végre utoléri őket,
és a többi óriás mint India is útón vannak.
Sok német, például azon tűnődik, ha Németország
az évi kibocsátás csak 8%-áért felelős,
akkor hogyan lehet egy jelentős szerepe
a kibocsátások csökkentésében.
A válasz egyszerű. Először:
A gazdagabb országoknak megvannak az erőforrásik,
a magasan képzett munkaerejük, és technológiáik, hogy
kifejleszthessenek olcsó és keveset szennyező megoldásokat, és terjeszthessék a világban.
Ha nem akarjuk, hogy a szegényebb országok is
annyira a fosszílis üzemanyagoktól függjenek mint mi,
akkor arra van szükségünk, hogy a keveset szennyező technológiák olcsók és elérhetőek legyenek.
És közelítünk ehhez. A megújuló energiák ára gyorsan csökken,
És változatos megoldások vannak a
horizonton több ipari szektorban is.
De sokkal gyorsabban kellene történnie.
Ha a nyugat gazdag országi úgy döntenek, hogy
komolyan megbírkóznak a klímaváltozással, akkor a világ követné őket,
mert nincs más választásuk.
Pont úgy, amikor az Európai Unió bevezetett
energia hatékonysági szabványokat technológiai eszközökön,
a világ többi része is felvette őket, mert
folytatni akarták a kereskedelmet a blokkal.
De ezek még nem mentenek fel másokat a felelősségeik alól.
Kína a legnagyobb CO2 kibocsátó ma,
és Kína felelőssége, hogy úgy növekedjen, hogy
lehetséges legyen időben áttérni egy szennyezésmentes világba.
Az, hogy mások felelőtlenül viselkedtek a múltban
szörnyű kifogás e hibák ismétlésére.
A klímaváltozás egy globális probléma, és egyedül
egy ország sem tudja megoldani.
Kitalálni, hogy ki a felelős, nehezebb mint elsőre látszik,
és bizonyos tekintetből egy hülye kérdés.
De egy olyan, mely évtizedek óta gyötri a nemzetközi politikát.
Igazából elég egszerű.
Mindenkinek segítenie kéne, amennyire csak tud,
de most senki sem segít eleget.
De elkezdhetjük
ma.
Ez a videó egy sorozat része a klímaváltozásról,
amit Breakthrough Energy támogat.
Ez egy Bill Gates által alapított koalíció, ami
tágítani akarja a befektetéseket megújuló energiába,
és támogatja a találmányokat amik a szénmentes világ felé vezetnek.
Külön köszönet Our World in Data csapatának,
akik besegítettek az adatokan és a kutatásban.