Videó

Tranzkript

Három ok, hogy miért ne használjunk többé atomenergiát.

Az első: az atomfegyverek elterjedése.

A nukleáris technológia drámaian robbant be világunkba:

Csupán egyetlen évvel a világ első kísérleti atomrobbantása után 1944-ben,

két nagyvárost pusztított el mindössze két bomba.

Ezután alakult ki lassan a reaktor technológia,

hogy elektromos energiát generáljon,

de mindig is szorosan összefűződött az atomfegyver technológiával.

Szinte lehetetlen atomfegyvereket fejleszteni

a reaktor technológia nélkül.

Az atomsorompó szerződésnek az a konkrét célja,

hogy az atomreaktor technológia az atomfegyverek növekedése nélkül terjedjen

nem sok sikert ért el.

40 éven belül öt ország fejlesztett saját atomfegyvert

a reaktor technológia segítségével.

Valójában nagyon nehéz megkülönböztetni

egy bújtatott atomfegyver programot az atomenergia békés felhasználástól.

A 70-es években az atomnagyhatalmak boldogan árulták a békés technológiát

kisebb országoknak, melyek ezután saját atomfegyvert fejlesztettek.

A halálos atomfegyverekhez vezető út mindíg békés reaktorokkal van kikövezve.

A második ok: atomhulladék szennyezés.

Az elhasznált nukleáris fűtőelemek nemcsak sugárzóak de tartalmaznak

rendkívül mérgező kémiai elemeket is mint a plutónium.

Káros hatásait csak igen lassan, tízezer évek alatt veszíti el.

És létezik egy nukleáris újrafeldolgozó folyamat is mely

az elhasznált fűtőelemekből történő plutónium kinyerését jelenti.

Ez kétféle célt szoglálhat:

atomfegyverek gyártását vagy fűtőelem újrahasznosítást.

De alig töredéke hasznosul fütőelemként, mivel nem rendelkezünk

az ennek megfelelő reaktorokkal.

Egyetlen miligramja halálos; néhány kiló kell egy atombombához; és még

a jelentéktelennek tűnő Németországnak is tonnák állnak rendelkezésére a cuccból

mivel az újrafeldolgozás jó ötletnek tűnt évtizedekkel ezelőtt.

De hová jut a sok hulladék?

Miután betiltották az óceánba öntését, megpróbáluk a földbe temetni–

de nem találunk olyan helyet ahol teljes biztonságban lehet

tizezer évek folyamán.

Több mint 30 ország üzemeltet közel 400 reaktort,

több százezer tonna atomhulladékot kezelve

és jelneleg csupán egyetlen veszi komolyan, hogy

állandó hulladéktározót nyisson: az apró Finnország.

A harmadik ok: balesetek és katasztrófák.

Hét komoly baleset történt az elmúlt 60 év atomenergia felhasználása során

a reaktorokban vagy az atomhulladék kezelő létesítményekben.

Közülük három kisebb, de négy jelentős mennyiségű

rádióaktiv környezet- szennyezést okozva.

1957, 1987 és 2011 során Oroszország, Ukrajna és Japán nagy területei

váltak évtizedekre lakhatatlanná.

a halálos áldozatok száma igen vitás, de valószínűleg több ezerre tehető.

Ezek a katasztrófák nagyon különböző méretű reaktorokban következtek be,

más-más országokban, és több évtizednyi különbséggel.

A számokat tekintve azt a kérdést is megfogalmazhatnánk,

“A világ energiaellátásának 10%-a

megér egy-egy pusztító katasztrófát minden 30 évben?

Vajon 30% megérne egy újabb Fukusimát vagy Csernobilt

valahol a földön minden 10 évben?

Mekkora területnek kell beszennyeződnie, hogy végre azt mondjuk ’elég'?

Hol a határvonal?”

Érdemes tehát atomenergiát használni?

Lehet, hogy nagyobb a veszély mint a haszon, és talán érdemes volna

más irányban keresni a megoldást és felhagyni ezzel a technológiával.

Ha szeretnéd megismerni a másik oldal érveit

vagy egy rövid ismertetőt kapni az atom-energiáról, klikkelj ide.